Salme 71
1 Herre! jeg forlader mig paa dig, lad mig ikke beskæmmes evindelig!
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 Red mig ved din Retfærdighed og udfri mig; bøj dit Øre til mig og frels mig!
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Vær mig en Klippe til Bolig, hvorhen jeg altid kan ty, du, som har befalet at frelse mig; thi du er min Klippe og min Befæstning.
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4 Min Gud! udfri mig af en ugudeligs Haand, af dens Haand, som gør Uret, og som undertrykker.
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Thi du er min Fortrøstning; Herre, Herre! du er min Tillid fra min Ungdom af.
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6 Paa dig har jeg forladt mig fast fra Moders Liv, du har draget mig af min Moders Skød; min Lovsang er altid om dig.
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 Jeg har været for mange som et Under; men du er min stærke Tillid.
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8 Lad min Mund fyldes med din Lovsang, den ganske Dag med din Pris.
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9 Forkast mig ikke i Alderdommens Tid; forlad mig ikke, naar min Kraft forgaar!
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10 Thi mine Fjender tale imod mig, og de, som tage Vare paa min Sjæl, raadføre sig med hverandre,
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 sigende: Gud har forladt ham, forfølger og griber ham; thi der er ingen, som frier.
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12 Gud! vær ikke langt fra mig; min Gud! skynd dig at hjælpe mig!
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Lad dem beskæmmes, fortæres, som staa imod min Sjæl, lad dem iføres Forhaanelse og Skændsel, som søge min Ulykke.
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Men jeg vil altid haabe, og al din Pris vil jeg endnu mangfoldiggøre.
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Min Mund skal fortælle din Retfærdighed, din Frelse den ganske Dag; thi jeg ved ikke Tal derpaa.
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 Jeg vil komme frem med Herrens, Herrens vældige Gerninger; jeg vil minde om din Retfærdighed, din alene.
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Gud! du har lært mig fra min Ungdom af, og indtil nu kundgør jeg dine underfulde Gerninger.
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Ja, endog indtil Alderdommen og de graa Haar, o Gud! forlad mig ikke; indtil jeg kan kundgøre din Arm for Efterslægten, din Kraft for hver den, som komme skal.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19 Og din Retfærdighed strækker sig, o Gud! til det høje; du, som har gjort store Ting, Gud! hvo er som du?
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 Du, som har ladet mig se mange Angester og Ulykker, du vil gøre mig levende igen og hente mig op igen fra Jordens Afgrunde.
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21 Gør min Herlighed stor og trøst mig igen!
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22 Og jeg vil takke dig med Strengeleg for din Sandhed, min Gud! jeg vil synge for dig til Harpe, du Hellige i Israel!
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 Mine Læber skulle juble, naar jeg synger for dig; ja, min Sjæl, som du har genløst.
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24 Og min Tunge skal tale den ganske Dag om din Retfærdighed; thi de ere beskæmmede, thi de ere blevne til Skamme, som søge min Ulykke.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
