Salme 71

1 Herre! jeg forlader mig paa dig, lad mig ikke beskæmmes evindelig!

Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!

2 Red mig ved din Retfærdighed og udfri mig; bøj dit Øre til mig og frels mig!

Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!

3 Vær mig en Klippe til Bolig, hvorhen jeg altid kan ty, du, som har befalet at frelse mig; thi du er min Klippe og min Befæstning.

Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.

4 Min Gud! udfri mig af en ugudeligs Haand, af dens Haand, som gør Uret, og som undertrykker.

Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.

5 Thi du er min Fortrøstning; Herre, Herre! du er min Tillid fra min Ungdom af.

Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.

6 Paa dig har jeg forladt mig fast fra Moders Liv, du har draget mig af min Moders Skød; min Lovsang er altid om dig.

Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.

7 Jeg har været for mange som et Under; men du er min stærke Tillid.

Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.

8 Lad min Mund fyldes med din Lovsang, den ganske Dag med din Pris.

Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.

9 Forkast mig ikke i Alderdommens Tid; forlad mig ikke, naar min Kraft forgaar!

Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.

10 Thi mine Fjender tale imod mig, og de, som tage Vare paa min Sjæl, raadføre sig med hverandre,

Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,

11 sigende: Gud har forladt ham, forfølger og griber ham; thi der er ingen, som frier.

mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!

12 Gud! vær ikke langt fra mig; min Gud! skynd dig at hjælpe mig!

Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.

13 Lad dem beskæmmes, fortæres, som staa imod min Sjæl, lad dem iføres Forhaanelse og Skændsel, som søge min Ulykke.

Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.

14 Men jeg vil altid haabe, og al din Pris vil jeg endnu mangfoldiggøre.

Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.

15 Min Mund skal fortælle din Retfærdighed, din Frelse den ganske Dag; thi jeg ved ikke Tal derpaa.

Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.

16 Jeg vil komme frem med Herrens, Herrens vældige Gerninger; jeg vil minde om din Retfærdighed, din alene.

Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.

17 Gud! du har lært mig fra min Ungdom af, og indtil nu kundgør jeg dine underfulde Gerninger.

Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.

18 Ja, endog indtil Alderdommen og de graa Haar, o Gud! forlad mig ikke; indtil jeg kan kundgøre din Arm for Efterslægten, din Kraft for hver den, som komme skal.

De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.

19 Og din Retfærdighed strækker sig, o Gud! til det høje; du, som har gjort store Ting, Gud! hvo er som du?

Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?

20 Du, som har ladet mig se mange Angester og Ulykker, du vil gøre mig levende igen og hente mig op igen fra Jordens Afgrunde.

A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!

21 Gør min Herlighed stor og trøst mig igen!

Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.

22 Og jeg vil takke dig med Strengeleg for din Sandhed, min Gud! jeg vil synge for dig til Harpe, du Hellige i Israel!

Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.

23 Mine Læber skulle juble, naar jeg synger for dig; ja, min Sjæl, som du har genløst.

Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.

24 Og min Tunge skal tale den ganske Dag om din Retfærdighed; thi de ere beskæmmede, thi de ere blevne til Skamme, som søge min Ulykke.

Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.