Salme 66

1 Til Sangmesteren; en Psalmesang. Raaber med Glæde for Gud al Jorden!

A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

2 Synger Psalmer til hans Navns Ære; giver ham Ære til hans Pris.

zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

3 Siger til Gud: Hvor forfærdelige ere dine Gerninger! for din store Magts Skyld skulle dine Fjender smigre for dig.

mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

4 Al Jorden skal tilbede dig og lovsynge dig; de skulle lovsynge dit Navn. (Sela)

Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

5 Gaar hen og ser Guds Værk; han er forfærdelig i Gerning imod Menneskens Børn.

Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

6 Han omvendte Havet til det tørre, de gik til Fods over Floden; der glædede vi os i ham.

Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

7 Han hersker med sin Magt evindelig, hans Øjne vare paa Hedningerne; de genstridige ophøje sig ikke. (Sela)

Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

8 I Folkefærd! lover vor Gud og lader Røsten høres til hans Pris!

Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

9 Han holder vor Sjæl i Live og lader ikke vor Fod snuble.

a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

10 Thi du har prøvet os, o Gud! du har lutret os, ligesom Sølv bliver lutret.

Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.

11 Du har ført os i Garnet, du lagde et Tryk paa vore Lænder.

Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

12 Du lod Mennesker fare over vort Hoved; vi ere komne i Ild og i Vand, men du udførte os til at vederkvæges.

nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

13 Jeg vil gaa ind i dit Hus med Brændofre, jeg vil betale dig mine Løfter,

Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

14 dem, som mine Læber oplode sig med, og min Mund talte, da jeg var i Angest.

a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

15 Jeg vil ofre dig Brændoffer af fedt Kvæg og Duften af Vædre; jeg vil tillave Øksne og Bukke. (Sela)

Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

16 Kommer hid, hører til, alle 1, som frygte Gud, saa vil jeg fortælle, hvad han har gjort ved min Sjæl.

Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.

17 Til ham raabte jeg med min Mund, og hans Pris kom paa min Tunge.

Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

18 Dersom jeg havde set Uret i mit Hjerte, da vilde Herren ikke have hørt mig.

Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

19 Dog har Gud hørt; han gav Agt paa min Bøns Røst.

Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

20 Lovet være Gud, som ikke forskød min Bøn eller vendte sin Miskundhed fra mig!

Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.