Salme 64

1 Til Sangmesteren; en Psalme af David.

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Gud! hør min Røst i min Klage, bevar mit Liv fra Fjendens frygtelige Magt.

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 Skjul mig for de ondes lønlige Raad, for deres Forsamling, som gøre Uret,

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 som skærpe deres Tunge som et Sværd; de skyde deres Pil, det bitre Ord,

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 for i Skjul at skyde den retsindige; hastelig skyde de paa ham og frygte ikke.

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 De styrke sig i deres onde Handel, de fortælle, hvorledes de ville skjule Snarer; de sige: Hvo kan se dem?

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 De udtænke Misgerninger, de fuldkomme, hvad de nøje udtænke: Ja, enhvers Inderste og Hjerte er et Dyb.

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 Men Gud skyder paa dem; Pilen kommer hastigt, den bliver deres Saar.

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 Og de skulle falde for deres Tunges Skyld; hver, som ser paa dem, skal fly langt bort.

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 Og alle Mennesker skulle frygte og forkynde Guds Gerning og forstaa, at det er hans Værk. Den retfærdige skal glædes i Herren og forlade sig paa ham; og alle oprigtige i Hjertet skulle prise sig lykkelige.

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.