Salme 63

1 En Psalme af David, der han var i Judas Ørk.

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 Gud! du er min Gud, jeg vil søge aarle til dig; min Sjæl tørster efter dig, mit Kød længes efter dig udi et tørt og vansmægtende Land, hvor intet Vand er.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 Saaledes saa jeg dig i Helligdommen for at beskue din Magt og din Ære.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 Thi din Miskundhed er bedre end Livet; mine Læber skulle prise dig.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Saaledes vil jeg love dig i mine Livsdage; jeg vil opløfte mine Hænder i dit Navn.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 Min Sjæl skal mættes som af det fede og kraftige Maaltid, og min Mund skal love dig med frydefulde Læber.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 Naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, vil jeg tænke paa dig i Nattevagterne.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Thi du har været min Hjælp, og under dine Vingers Skygge vil jeg synge med Fryd.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Min Sjæl hang efter dig, din højre Haand holdt paa mig.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Men de søge efter mit Liv til deres egen Ødelæggelse; de skulle komme i Jordens nederste Dybder.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Man skal give dem Sværdet i Vold, de skulle vorde Ræves Del. Men Kongen skal glædes i Gud; hver den, som sværger ved ham, skal rose sig; thi deres Mund skal stoppes, som tale Løgn.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.