Salme 63

1 En Psalme af David, der han var i Judas Ørk.

Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

2 Gud! du er min Gud, jeg vil søge aarle til dig; min Sjæl tørster efter dig, mit Kød længes efter dig udi et tørt og vansmægtende Land, hvor intet Vand er.

Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

3 Saaledes saa jeg dig i Helligdommen for at beskue din Magt og din Ære.

Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

4 Thi din Miskundhed er bedre end Livet; mine Læber skulle prise dig.

Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

5 Saaledes vil jeg love dig i mine Livsdage; jeg vil opløfte mine Hænder i dit Navn.

Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

6 Min Sjæl skal mættes som af det fede og kraftige Maaltid, og min Mund skal love dig med frydefulde Læber.

Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 Naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, vil jeg tænke paa dig i Nattevagterne.

Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

8 Thi du har været min Hjælp, og under dine Vingers Skygge vil jeg synge med Fryd.

Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

9 Min Sjæl hang efter dig, din højre Haand holdt paa mig.

Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

10 Men de søge efter mit Liv til deres egen Ødelæggelse; de skulle komme i Jordens nederste Dybder.

A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

11 Man skal give dem Sværdet i Vold, de skulle vorde Ræves Del. Men Kongen skal glædes i Gud; hver den, som sværger ved ham, skal rose sig; thi deres Mund skal stoppes, som tale Løgn.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.