Salme 59
1 Til Sangmesteren; „fordærv ikke‟; af David; „et gyldent Smykke‟; der Saul sendte hen, og de toge Vare paa Huset for at slaa ham ihjel.
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
2 Min Gud! fri mig fra mine Fjender, sæt mig paa et højt Sted imod dem, som staa op imod mig.
Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
3 Fri mig fra dem, som gøre Uret, og frels mig fra blodgerrige Mænd!
Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
4 Thi se, de lure efter min Sjæl, de stærke holde sammen imod mig, uden min Overtrædelse og uden min Synd, o Herre!
Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
5 Uden min Skyld storme de frem og stille sig op; vaagn op at møde mig og se til!
És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
6 Ja, du, Herre, Gud Zebaoth! Israels Gud, vaagn op at hjemsøge alle Hedningerne! vær ingen naadig af alle de troløse Niddinger! (Sela)
Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
7 De komme igen imod Aftenen, de tude som Hunde og løbe omkring i Staden.
Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
8 Se, de udgyde Ord af deres Mund, der er Sværd paa deres Læber; thi „hvo hører det?‟
Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
9 Men du, Herre! du ler ad dem, du spotter alle Hedningerne.
Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
10 Imod hans Styrke vil jeg vogte paa dig, thi Gud er min Befæstning.
Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
11 Gud, som beviser mig Miskundhed, skal komme mig i Møde; Gud skal lade mig se med Lyst paa mine Fjender.
Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
12 Slaa dem ikke ihjel, at mit Folk ikke skal glemme det; lad dem vanke hid og did for din Magt, og lad dem styrte, Herre, vort Skjold.
Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
13 Deres Læbers Ord er Synd i deres Mund; lad dem gribes i deres Hovmod og for den Forbandelse og Løgn, som de udsige.
Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
14 Gør Ende paa dem i din Vrede, gør Ende paa dem, at de ikke ere mere til; og de skulle vide, at Gud er den, som hersker i Jakob indtil Jordens Ender. (Sela)
S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
15 Og de skulle komme igen om Aftenen, tude som Hunde og løbe omkring i Staden.
Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
16 De skulle vanke hid og did efter Føde og overnatte, uden at de blive mætte.
Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
17 Men jeg vil synge om din Styrke, jeg vil synge med Fryd om din Miskundhed om Morgenen; thi du var mig en Befæstning og en Tilflugt paa min Nøds Dag. Min Styrke! for dig vil jeg synge, thi Gud er min Befæstning, Gud, som beviser mig Miskundhed.
Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
