Salme 55

1 Til Sangmesteren; med Strengeleg; en Undervisning af David. Gud! vend Øren til min Bøn og skjul dig ikke for min ydmyge Begæring.

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

2 Giv Agt paa mig og bønhør mig; jeg vil overlade mig til min Klage og hyle

Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

3 over Fjendens Røst, over den ugudeliges Undertrykkelse; thi de vælte Uret paa mig og hade mig i Vrede.

Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

4 Mit Hjerte er bange inden i mig, og Dødens Rædsler ere faldne paa mig.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

5 Frygt og Bæven kom over mig, og Gru lægger sig over mig.

Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

6 Og jeg sagde: Gid jeg havde Vinger som en Due, da vilde jeg flyve bort og fæste Bo.

Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

7 Se, jeg vilde flygte langt bort; jeg vilde blive Natten over i Ørken. (Sela)

Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)

8 Jeg vilde haste til et Tilflugtssted for mig, fra Hvirvelvinden og Stormen.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

9 Herre! opslug dem, gør deres Tunger uens; thi jeg har set Vold og Trætte i Staden.

Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

10 Dag og Nat omringe de den paa dens Mure, og Uret og Møje er inden i den.

Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

11 Ondskab hersker inden i den, og Bedrageri og Svig vige ikke fra dens Gade.

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

12 Thi det er ikke en Fjende, som forhaaner mig, ellers maatte jeg bære det; det er ikke min Avindsmand, som gør sig stor over mig, ellers kunde jeg skjule mig for ham;

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

13 men det er dig, et Menneske, som var min Jævnlige, min Ven og min Kynding,

Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

14 vi, som venligt holdt Raad sammen, som vandrede i Guds Hus iblandt Skaren.

A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

15 Døden føre Forglemmelse over dem! lad dem fare levende ned i Dødsriget; thi der er Ondskab i deres Boliger, i deres Inderste. (Sheol h7585)

A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)

16 Jeg vil raabe til Gud, og Herren skal frelse mig.

Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

17 Jeg vil klage og hyle Aften og Morgen og Middag, og han vil høre min Røst.

Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

18 Han har forløst min Sjæl i Fred fra Striden imod mig; thi de vare i Mængde mig imod.

Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

19 Gud skal høre og svare dem, han, der bliver evindelig (Sela) efterdi der ingen Forandring er hos dem, og de ikke frygte Gud.

Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

20 Han har lagt Haand paa dem, som havde Fred med ham; han har vanhelliget sin Pagt.

Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

21 Hans Munds Ord ere glatte som Smør; men der er Strid i hans Hjerte; hans Ord ere blødere end Olie, og dog ere de dragne Sværd.

A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

22 Kast din Sag paa Herren, og han skal forsørge dig; han skal ikke evindelig tilstede, at den retfærdige rokkes.

Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

23 Men du, Gud! du skal støde dem ned i Gravens Dyb; blodgerrige og falske Mænd skulle ikke naa deres Dages halve Tal; men jeg vil forlade mig paa dig.

Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.