Salme 50

1 En Psalme af Asaf. Den Almægtige, Gud Herren har talt og kaldet ad Jorden, fra Solens Opgang indtil dens Nedgang.

Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

2 Fra Zion, Skønhedens Krone, aabenbarede Gud sig herligt.

Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

3 Vor Gud skal komme og ikke tie; en Ild for hans Ansigt skal fortære, og omkring ham stormer det saare.

jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.

4 Han kalder ad Himmelen oventil og ad Jorden for at dømme sit Folk.

Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.

5 „Samler mig mine hellige, som have sluttet Pagt med mig ved Offer‟.

Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet

6 Og Himlene kundgjorde hans Retfærdighed; thi Gud, han er Dommer. (Sela)

És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.

7 Hør, mit Folk, og jeg vil tale; Israel! og jeg vil vidne imod dig; jeg er Gud, din Gud.

Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.

8 Jeg vil ikke gaa i Rette med dig for dine Slagtofre og for dine Brændofre, som ere altid for mig.

Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;

9 Jeg vil ikke tage en Okse af dit Hus, ej heller Bukke af dine Stalde.

nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.

10 Thi alle Dyrene i Skoven høre mig til, Dyrene paa Bjergene i Tusindtal.

Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;

11 Jeg kender alle Fuglene paa Bjergene, og hvad der vrimler paa Marken, er hos mig.

ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.

12 Dersom jeg hungrede, vilde jeg ikke sige dig det; thi Jorderige hører mig til og dets Fylde.

Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.

13 Skulde jeg vel æde Oksers Kød eller drikke Bukkes Blod?

Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?

14 Offer Gud Taksigelse og betal den Højeste dine Løfter!

Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;

15 Og kald paa mig paa Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig.

és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.

16 Men til den ugudelige siger Gud: Hvad kommer det dig ved at tale om mine Skikke og at tage min Pagt i din Mund,

A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?

17 da du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag dig?

Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.

18 Dersom du ser en Tyv, da er du Ven med ham, og med Horkarle er din Del.

Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.

19 Du skikker din Mund til ondt, og med din Tunge digter du Svig.

Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.

20 Du sidder og taler imod din Broder, du sætter Klik paa din Moders Søn.

Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.

21 Disse Ting har du gjort, og jeg har tiet; du har tænkt, at jeg vel var som du; men jeg vil straffe dig og stille det frem for dine Øjne.

Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.

22 Forstaar dog dette, I, som have glemt Gud! at jeg ikke skal rive bort, og der ingen er, som frier.

Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.

23 Den, som ofrer Taksigelse, han ærer mig, og den, som agter paa Vejen, ham vil jeg lade se Guds Frelse.

A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!