Salme 49
1 Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Psalme. Hører dette, alle Folkeslag! vender eders Øren hid, alle Verdens Indbyggere!
A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
2 baade ringe og høje, rige og fattige til Hobe!
ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
3 Min Mund udtaler Visdom og mit Hjertes Betænkning Forstand.
Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
4 Jeg vil bøje mit Øre til Ordsprog; jeg vil udlægge min mørke Tale til Harpe.
Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
5 Hvorfor skulde jeg frygte i de onde Dage, naar mine Efterstræberes Ondskab omgiver mig,
Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
6 de, som forlade sig paa deres Gods og rose sig af deres store Rigdom?
A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
7 Ingen Mand kan dog udløse en Broder, han kan ikke give Gud Løsepenge for ham.
testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
8 Thi deres Sjæls Genløsning vil koste meget og maa i Evighed opgives,
Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
9 saa at han skulde kunne leve hen bestandig uden at se Graven.
hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
10 Thi den vil han faa at se; de vise dø, Daaren og den ufornuftige omkomme tilsammen, og de efterlade deres Gods til andre.
Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
11 Deres inderste Tanker ere, at deres Huse skulle staa evindelig, deres Boliger fra Slægt til Slægt, de kalde deres Jorder op efter deres Navn.
Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
12 Dog har et Menneske, som er i Værdighed, ikke Bestand; han bliver lig Dyrene, som udryddes.
De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
13 Saa gaar det dem, som ere fulde af Selvtillid; dog love deres Efterkommere det med deres Mund. (Sela)
Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
14 De lægge sig i Dødsriget som Faar, Døden skal fortære dem og de oprigtige skulle regere over dem, naar Morgenen oprinder; og Dødsriget skal afslide deres Skikkelse, saa at den ingen Bolig har mere. (Sheol h7585)
Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
16 Frygt ikke, naar en Mand bliver rig, naar hans Hus's Herlighed bliver stor;
Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
17 thi han skal slet intet tage med sig, naar han dør, hans Herlighed skal ikke fare ned efter ham.
mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
18 Skønt han velsigner sin Sjæl, medens han lever, og man priser ham, fordi han gør sig til gode:
Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
19 Saa skal han dog komme til sine Fædres Slægt; i Evighed se de ikke Lyset.
odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
20 Et Menneske, som er i Værdighed og ikke har Forstand, han bliver lig Dyrene, som udryddes.
Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
