< Salme 47 >
1 Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Psalme.
A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!
2 Alle Folkeslag! klapper i Haand, jubler for Gud med frydefuld Røst.
Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.
3 Thi Herren, den Højeste, er forfærdelig, en stor Konge over al Jorden.
Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.
4 Han tvinger Folkene under os, ja, Folkefærd under vore Fødder.
Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.
5 Han udvælger til os vor Arv, Jakobs Herlighed, hvem han elsker. (Sela)
Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.
6 Gud for op med Frydeklang, Herren med Basunes Lyd.
Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!
7 Synger for Gud, synger; synger for vor Konge, synger Psalmer!
Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.
8 Thi Gud er al Jordens Konge; synger en lærerig Sang!
Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.
9 Gud regerer over Hedningerne, Gud sidder paa sin hellige Trone. Folkenes Fyrster samles til Abrahams Guds Folk; thi Jordens Skjolde høre Gud til, han er saare ophøjet.
Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!