Salme 44

1 Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Undervisning.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Gud! vi have hørt det med vore Øren, vore Fædre have fortalt os det, den Gerning du gjorde i deres Dage, i fordums Dage.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Du fordrev Hedningerne ved din Haand, men dem plantede du; du handlede ilde med Folkene, men dem udbredte du.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Thi ikke ved deres Sværd indtoge de Landet, og deres Arm hjalp dem ikke, men din højre Haand og din Arm og dit Ansigts Lys, fordi du havde Behagelighed til dem.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Gud! du, ja, du er min Konge; befal Jakobs Frelse at komme!

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Ved dig ville vi nedstøde vore Fjender; i dit Navn ville vi nedtræde dem, som staa op imod os.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Thi jeg forlader mig ikke paa min Bue, og mit Sværd kan ikke frelse mig.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Men du har frelst os fra vore Fjender, og du har beskæmmet dem, som os hadede.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Vi prise Gud den ganske Dag, og vi takke dit Navn evindelig. (Sela)

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Alligevel har du forkastet os og ladet os beskæmmes og vil ikke drage ud med vore Hære.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Du lader os vige tilbage for Modstanderen, og de, som os hade, have gjort sig Bytte.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Du giver os hen som Faar til at fortæres og har spredt os iblandt Hedningerne.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Du sælger dit Folk, og det for intet, og du fik ingen stor Pris for dem.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Du gør os til Skændsel for vore Naboer, til Spot og Haan for dem, som ere trindt omkring os.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Du gør os til et Ordsprog iblandt Hedningerne, saa man ryster Hovedet over os iblandt Folkene.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 Min Forsmædelse er den ganske Dag for mig, og Bluelse har bedækket mit Ansigt

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 for hans Røsts Skyld, som bespotter og forhaaner, for Fjendens og den hævngerriges Skyld.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Alt dette er kommet over os, dog have vi ikke glemt dig, og vi have ikke handlet falskelig imod din Pagt.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Vort Hjerte vendte sig ikke bort, og vor Gang bøjede ikke af fra din Vej,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 saa at du skulde knuse os i Dragers Bo og skjule os med Dødens Skygge.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 Dersom vi havde glemt vor Guds Navn og udbredt vore Hænder til en fremmed Gud,

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 skulde Gud da ikke udfinde det? efterdi han kender Hjertets skjulte Tanker.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Men vi blive ihjelslagne for din Skyld den ganske Dag, vi ere regnede som Slagtefaar.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Vaagn op, hvorfor vil du sove, Herre? Vaagn op, forkast os ikke evindelig!

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Hvorfor vil du skjule dit Ansigt, glemme vor Elendighed og vor Trængsel?

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Thi vor Sjæl er nedbøjet i Støvet, vor Krop hænger ved Jorden. Rejs dig til vor Hjælp og forløs os for din Miskundheds Skyld!

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!