Salme 44
1 Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Undervisning.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Gud! vi have hørt det med vore Øren, vore Fædre have fortalt os det, den Gerning du gjorde i deres Dage, i fordums Dage.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Du fordrev Hedningerne ved din Haand, men dem plantede du; du handlede ilde med Folkene, men dem udbredte du.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Thi ikke ved deres Sværd indtoge de Landet, og deres Arm hjalp dem ikke, men din højre Haand og din Arm og dit Ansigts Lys, fordi du havde Behagelighed til dem.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Gud! du, ja, du er min Konge; befal Jakobs Frelse at komme!
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Ved dig ville vi nedstøde vore Fjender; i dit Navn ville vi nedtræde dem, som staa op imod os.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Thi jeg forlader mig ikke paa min Bue, og mit Sværd kan ikke frelse mig.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Men du har frelst os fra vore Fjender, og du har beskæmmet dem, som os hadede.
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Vi prise Gud den ganske Dag, og vi takke dit Navn evindelig. (Sela)
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Alligevel har du forkastet os og ladet os beskæmmes og vil ikke drage ud med vore Hære.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Du lader os vige tilbage for Modstanderen, og de, som os hade, have gjort sig Bytte.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Du giver os hen som Faar til at fortæres og har spredt os iblandt Hedningerne.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Du sælger dit Folk, og det for intet, og du fik ingen stor Pris for dem.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Du gør os til Skændsel for vore Naboer, til Spot og Haan for dem, som ere trindt omkring os.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Du gør os til et Ordsprog iblandt Hedningerne, saa man ryster Hovedet over os iblandt Folkene.
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 Min Forsmædelse er den ganske Dag for mig, og Bluelse har bedækket mit Ansigt
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 for hans Røsts Skyld, som bespotter og forhaaner, for Fjendens og den hævngerriges Skyld.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Alt dette er kommet over os, dog have vi ikke glemt dig, og vi have ikke handlet falskelig imod din Pagt.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Vort Hjerte vendte sig ikke bort, og vor Gang bøjede ikke af fra din Vej,
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 saa at du skulde knuse os i Dragers Bo og skjule os med Dødens Skygge.
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Dersom vi havde glemt vor Guds Navn og udbredt vore Hænder til en fremmed Gud,
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 skulde Gud da ikke udfinde det? efterdi han kender Hjertets skjulte Tanker.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Men vi blive ihjelslagne for din Skyld den ganske Dag, vi ere regnede som Slagtefaar.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Vaagn op, hvorfor vil du sove, Herre? Vaagn op, forkast os ikke evindelig!
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Hvorfor vil du skjule dit Ansigt, glemme vor Elendighed og vor Trængsel?
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Thi vor Sjæl er nedbøjet i Støvet, vor Krop hænger ved Jorden. Rejs dig til vor Hjælp og forløs os for din Miskundheds Skyld!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
