Salme 38
1 En Psalme af David; til Ihukommelse.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 Herre! straf mig ikke i din Vrede og tugt mig ikke i din Harme.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 Thi dine Pile ere dybt nedtrykte i mig, og din Haand har lagt sig paa mig.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 Der er intet sundt paa mit Kød for din Vredes Skyld; der er ingen Fred i mine Ben for min Synds Skyld.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Thi mine Misgerninger ere gaaede mig over Hovedet; de ere blevne mig for svare som en svar Byrde.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Mine Saar lugte ilde, de ere raadne for min Daarskabs Skyld.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 Jeg gaar kroget, jeg er saare nedbøjet; jeg gaar hver Dag i Sørgeklæder.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Thi mine Lænder ere fulde af Skorpe, og der er intet sundt paa mit Kød.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Jeg er bleven dødkold og saare sønderknust; jeg hyler ud af mit Hjertes Uro.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 Herre! al min Begæring er for dig, og mit Suk er ikke skjult for dig.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 Mit Hjerte slaar heftigt, min Kraft har forladt mig, og mine Øjnes Lys, endog det er svundet for mig.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Mine Venner og mine Frænder holde sig i Afstand fra min Plage, og mine nærmeste staa langt borte.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 Og de, som søge efter mit Liv, satte Snarer, og de, som søge min Ulykke, førte Fordærvelsens Tale og grunde den ganske Dag paa alle Haande Svig.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Men jeg er som en døv, der ikke hører, og som en stum, der ikke oplader sin Mund.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 Jeg er som en Mand, der ikke hører, og som intet Gensvar har i sin Mund.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 Thi jeg bier paa dig, Herre; du, Herre min Gud! vil bønhøre.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 Thi jeg sagde: De skulle ikke glæde sig over mig; da min Fod snublede, gjorde de sig store imod mig.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 Thi jeg er nær ved at halte, og min Pine er stadig for mig.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 Thi jeg maa bekende min Misgerning, jeg sørger over min Synd.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Men mine Fjender leve og ere mægtige, og der er mange, som hade mig uden Skel.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Og de, som betale ondt for godt, de staa mig imod, fordi jeg efterjager det gode.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Forlad mig ikke, Herre! min Gud, vær ikke langt fra mig! Skynd dig at hjælpe mig, Herre, min Frelse!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
