Salme 38
1 En Psalme af David; til Ihukommelse.
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Herre! straf mig ikke i din Vrede og tugt mig ikke i din Harme.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Thi dine Pile ere dybt nedtrykte i mig, og din Haand har lagt sig paa mig.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Der er intet sundt paa mit Kød for din Vredes Skyld; der er ingen Fred i mine Ben for min Synds Skyld.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Thi mine Misgerninger ere gaaede mig over Hovedet; de ere blevne mig for svare som en svar Byrde.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Mine Saar lugte ilde, de ere raadne for min Daarskabs Skyld.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Jeg gaar kroget, jeg er saare nedbøjet; jeg gaar hver Dag i Sørgeklæder.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Thi mine Lænder ere fulde af Skorpe, og der er intet sundt paa mit Kød.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 Jeg er bleven dødkold og saare sønderknust; jeg hyler ud af mit Hjertes Uro.
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 Herre! al min Begæring er for dig, og mit Suk er ikke skjult for dig.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 Mit Hjerte slaar heftigt, min Kraft har forladt mig, og mine Øjnes Lys, endog det er svundet for mig.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 Mine Venner og mine Frænder holde sig i Afstand fra min Plage, og mine nærmeste staa langt borte.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 Og de, som søge efter mit Liv, satte Snarer, og de, som søge min Ulykke, førte Fordærvelsens Tale og grunde den ganske Dag paa alle Haande Svig.
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Men jeg er som en døv, der ikke hører, og som en stum, der ikke oplader sin Mund.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Jeg er som en Mand, der ikke hører, og som intet Gensvar har i sin Mund.
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Thi jeg bier paa dig, Herre; du, Herre min Gud! vil bønhøre.
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 Thi jeg sagde: De skulle ikke glæde sig over mig; da min Fod snublede, gjorde de sig store imod mig.
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 Thi jeg er nær ved at halte, og min Pine er stadig for mig.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 Thi jeg maa bekende min Misgerning, jeg sørger over min Synd.
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 Men mine Fjender leve og ere mægtige, og der er mange, som hade mig uden Skel.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Og de, som betale ondt for godt, de staa mig imod, fordi jeg efterjager det gode.
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Forlad mig ikke, Herre! min Gud, vær ikke langt fra mig! Skynd dig at hjælpe mig, Herre, min Frelse!
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
