< Salme 34 >
1 Af David; der han anstillede sig afsindig for Abimeleks Ansigt, og denne uddrev ham, og han gik bort.
Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
2 Jeg vil love Herren til hver Tid; hans Pris skal altid være i min Mund.
Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
3 Min Sjæl skal rose sig i Herren; de sagtmodige skulle høre det og glæde sig.
Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
4 Lover Herren storlig med mig og lader os tilsammen ophøje hans Navn.
Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
5 Jeg søgte Herren, og han bønhørte mig og friede mig af al min Frygt.
Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
6 De saa til ham og oplivedes, og deres Ansigt skal ingenlunde blive beskæmmet.
Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
7 Denne elendige raabte, og Herren hørte og frelste ham af alle hans Angester.
Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
8 Herrens Engel lejrer sig trindt omkring dem, som frygte ham, og frier dem.
Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
9 Smager og ser, at Herren er god; salig den Mand, som forlader sig paa ham.
Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
10 Frygter Herren, I hans hellige! thi de, som frygte ham, have ingen Mangel.
Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
11 De unge Løver lide Nød og hungre; men de, som søge Herren, skulle ikke have Mangel paa noget godt.
Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
12 Kommer, I Børn! hører mig; jeg vil lære eder Herrens Frygt.
Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
13 Hvo er den Mand, som har Lyst til Livet, som ønsker sig Dage for at se godt?
Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
14 Bevar din Tunge fra ondt og dine Læber fra at tale Svig.
távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
15 Vig fra ondt, og gør godt; søg Fred, og tragt efter den!
Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
16 Herrens Øjne ere vendte til de retfærdige og hans Øren til deres Raab.
Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
17 Herrens Ansigt er imod dem, som gøre ondt, for at udrydde deres Ihukommelse af Jorden.
Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
18 Hine raabte, og Herren hørte, og han friede dem af alle deres Angester.
Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
19 Herren er nær hos dem, som have et sønderbrudt Hjerte, og han vil frelse dem, som have en sønderknust Aand.
Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
20 Mange Genvordigheder vederfares den letfærdige; men Herren skal udfri ham af dem alle sammen,
Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
21 Han bevarer alle hans Ben; ikke et af dem skal blive sønderbrudt.
Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
22 Ulykken skal dræbe den ugudelige, og de, som hade den retfærdige, skulle dømmes skyldige. Herren forløser sine Tjeneres Sjæl; og alle de, som forlade sig paa ham, skulle ikke dømmes skyldige.
Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.