Salme 30

1 En Psalme, en Sang ved Husets Indvielse; af David. Herre! jeg vil ophøje dig; thi du har draget mig op, og du lod ikke mine Fjender glædes over mig.

Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

2 Herre, min Gud! jeg raabte til dig, og du helbredede mig.

Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

3 Herre! du førte min Sjæl op fra de døde, du lod mig leve, at jeg ikke for ned i Hulen. (Sheol h7585)

Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)

4 Synger for Herren, I hans hellige! og priser hans Helligheds Ihukommelse.

Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

5 Thi et Øjeblik varer hans Vrede, men hans Naade Livet igennem; om Aftenen gæster os Graad, men om Morgenen Frydeskrig.

Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

6 Og jeg sagde i min Tryghed: Jeg skal ikke rokkes evindelig.

Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

7 Herre! i din Naade havde du befæstet mit Bjerg; du skjulte dit Ansigt, da blev jeg forfærdet.

Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

8 Til dig, Herre! vil jeg raabe, og til Herren vil jeg bede ydmygeligt.

Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

9 Hvad Vinding er der i mit Blod, at jeg farer ned til Graven? Kan Støv takke dig? Kan det forkynde din Sandhed?

Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

10 Herre! hør, og vær mig naadig; Herre! vær min Hjælper.

Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

11 Du har omskiftet min Sorg til Dans for mig; du har løst min Sæk og bundet op om mig med Glæde,

Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

12 at min Ære maa lovsynge dig og ikke tie; Herre, min Gud! evindelig vil jeg takke dig.

Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.