Salme 26

1 Af David. Herre! skaf mig Ret, thi jeg har vandret i min Uskyldighed; og jeg forlader mig paa Herren, jeg skal ikke snuble.

Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

2 Prøv mig, Herre! og forsøg mig, lutre mine Nyrer og mit Hjerte;

Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

3 thi din Miskundhed er for mine Øjne, og jeg vandrer i din Sandhed.

Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

4 Jeg sidder ikke hos falske Folk og kommer ikke hos underfundige.

Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

5 Jeg hader de ondes Forsamling og sidder ikke hos de ugudelige.

Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

6 Jeg tor mine Hænder i Uskyldighed og holder mig omkring dit Alter, Herre!

Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

7 for at lade mig høre med Taksigelses Røst og for at fortælle alle dine underfulde Gerninger.

Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

8 Herre! jeg elsker dit Hus's Bolig og din Æres Tabernakels Sted.

Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

9 Bortryk ikke min Sjæl med Syndere, eller mit Liv med blodgerrige Folk,

Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

10 i hvis Hænder der er Skændsel, og hvis højre Haand er fuld af Skænk.

A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

11 Men jeg vil vandre i min Uskyldighed; forløs mig og vær mig naadig!

Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

12 Min Fod staar paa det jævne; i Forsamlinger vil jeg love Herren.

Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.