Salme 2

1 Hvorfor fnyse Hedningerne, og grunde Folkene paa Forfængelighed?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Jordens Konger rejse sig, og Fyrsterne raadslaa tilsammen imod Herren og imod hans salvede:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 „Lader os sønderrive deres Baand og kaste deres Reb af os!‟

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Han, som bor i Himlene, ler; Herren spotter dem.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Da skal han tale til dem i sin Vrede og forfærde dem i sin Harme:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 „Jeg har dog indsat min Konge over Zion, mit hellige Bjerg.‟

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Jeg vil fortælle om et beskikket Raad; Herren sagde til mig: Du er min Søn; jeg fødte dig i Dag.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Begær af mig, saa vil jeg give dig Hedningerne til din Arv og Jordens Grænser til din Ejendom.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Du skal sønderslaa dem med et Jernspir, ligesom Pottemagerkar skal du sønderbryde dem.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Og nu, I Konger, handler klogelig! lader eder undervise, I Dommere paa Jorden!

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Tjener Herren med Frygt og fryder eder med Bæven!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Kysser Sønnen, at han ikke bliver vred, og I skulle omkomme paa Vejen; thi om et lidet vil hans Vrede optændes; salige alle de, som forlade sig paa ham!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!