Salme 2

1 Hvorfor fnyse Hedningerne, og grunde Folkene paa Forfængelighed?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Jordens Konger rejse sig, og Fyrsterne raadslaa tilsammen imod Herren og imod hans salvede:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 „Lader os sønderrive deres Baand og kaste deres Reb af os!‟

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Han, som bor i Himlene, ler; Herren spotter dem.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Da skal han tale til dem i sin Vrede og forfærde dem i sin Harme:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 „Jeg har dog indsat min Konge over Zion, mit hellige Bjerg.‟

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Jeg vil fortælle om et beskikket Raad; Herren sagde til mig: Du er min Søn; jeg fødte dig i Dag.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Begær af mig, saa vil jeg give dig Hedningerne til din Arv og Jordens Grænser til din Ejendom.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Du skal sønderslaa dem med et Jernspir, ligesom Pottemagerkar skal du sønderbryde dem.

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Og nu, I Konger, handler klogelig! lader eder undervise, I Dommere paa Jorden!

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Tjener Herren med Frygt og fryder eder med Bæven!

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Kysser Sønnen, at han ikke bliver vred, og I skulle omkomme paa Vejen; thi om et lidet vil hans Vrede optændes; salige alle de, som forlade sig paa ham!

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!