Salme 16
1 Af David; et „gyldent Smykke‟. Gud! bevar mig; thi jeg tror paa dig.
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Du sagde til Herren: Du er min Herre, jeg har intet Gode uden dig;
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 i Samfund med de hellige, som ere i Landet, og de herlige, til hvilke al min Lyst er.
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4 Mange skulle deres Smerter blive, som haste efter en anden; jeg vil ikke udgyde deres Drikofre af Blod og ikke tage deres Navne paa mine Læber.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Herren er min Arvs Del og mit Bæger; du er den, som opholder min Lod.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Snorene faldt mig paa de liflige Steder, ja, en dejlig Arv tilfaldt mig.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Jeg vil love Herren, som gav mig Raad; ja, mine Nyrer paaminde mig om Nætterne.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Jeg har stedse sat Herren for mig; thi han er ved min højre Haand, jeg skal ikke rokkes.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9 Derfor glæder mit Hjerte sig, og min Ære fryder sig; ja, mit Kød skal bo tryggelig.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Thi du vil ikke overlade min Sjæl til Dødsriget; du skal ikke lade din hellige se Forraadnelse. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
11 Du vil kundgøre mig Livets Sti; for dit Ansigt er Mættelse af Glæder, Livsaligheder ved din højre Haand evindelig.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
