Salme 16
1 Af David; et „gyldent Smykke‟. Gud! bevar mig; thi jeg tror paa dig.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Du sagde til Herren: Du er min Herre, jeg har intet Gode uden dig;
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 i Samfund med de hellige, som ere i Landet, og de herlige, til hvilke al min Lyst er.
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Mange skulle deres Smerter blive, som haste efter en anden; jeg vil ikke udgyde deres Drikofre af Blod og ikke tage deres Navne paa mine Læber.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Herren er min Arvs Del og mit Bæger; du er den, som opholder min Lod.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Snorene faldt mig paa de liflige Steder, ja, en dejlig Arv tilfaldt mig.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Jeg vil love Herren, som gav mig Raad; ja, mine Nyrer paaminde mig om Nætterne.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 Jeg har stedse sat Herren for mig; thi han er ved min højre Haand, jeg skal ikke rokkes.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Derfor glæder mit Hjerte sig, og min Ære fryder sig; ja, mit Kød skal bo tryggelig.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 Thi du vil ikke overlade min Sjæl til Dødsriget; du skal ikke lade din hellige se Forraadnelse. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
11 Du vil kundgøre mig Livets Sti; for dit Ansigt er Mættelse af Glæder, Livsaligheder ved din højre Haand evindelig.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
