Salme 147

1 Lover Herren! thi det er godt at synge vor Gud Psalmer; thi det er lifligt, Lovsang sømmer sig.

Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

2 Herren bygger Jerusalem, han samler de fordrevne af Israel.

Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

3 Han helbreder dem, som have et sønderbrudt Hjerte, og forbinder deres Saar.

Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

4 Han sætter Tal paa Stjernerne, han nævner dem alle sammen ved Navn.

számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

5 Stor er vor Herre og vældig i Kraft, der er intet Maal paa hans Forstand.

Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

6 Herren oprejser de sagtmodige; de ugudelige fornedrer han til Jorden.

Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

7 Svarer Herren med Taksigelse, synger vor Gud Psalmer til Harpe;

Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

8 ham, som bedækker Himmelen med Skyer, ham, som beskikker Regn paa Jorden, ham, som lader Græs gro paa Bjergene;

A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

9 ham, som giver Føde til Kvæget, til Ravnens Unger, som skrige.

megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

10 Hans Lyst er ikke Hestens Styrke; han har ikke Behag i Mandens raske Ben.

Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

11 Behag har Herren til dem, som ham frygte, som haabe paa hans Miskundhed.

Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

12 O, Jerusalem! pris Herren; o, Zion! lov din Gud.

Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

13 Thi han har gjort dine Portes Stænger stærke, han har velsignet dine Børn i din Midte.

Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

14 Han beskikker Fred i dine Landemærker, han mætter dig med den bedste Hvede.

Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

15 Han sender sit Ord til Jorden, hans Beføling løber saare hastelig.

ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

16 Han lader Sne lægge sig som Uld, han udstrør Rimfrost som Aske.

ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

17 Han udkaster sin Is som Billinger; hvo kan staa for hans Kulde?

dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

18 Han sender sit Ord og smelter den; han lader sit Vejr blæse, saa flyde Vandene hen.

Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

19 Han kundgør Jakob sine Ord, Israel sine Skikke og sine Love.

Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

20 Saaledes har han ikke gjort ved noget andet Folk, og Lovene dem kende de ikke. Halleluja!

Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!