Salme 132
1 Herre! kom David i Hu for alle hans Lidelser,
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 ham, som tilsvor Herren og lovede Jakobs mægtige:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 „Jeg vil ikke gaa ind i mit Hus's Telt, jeg vil ikke opstige paa min Sengs Leje;
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 jeg vil ikke lade mine Øjne sove, eller mine Øjenlaage blunde,
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 førend jeg finder et Sted for Herren, en Bolig for Jakobs mægtige.‟
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Se, vi hørte om den i Efrata; vi fandt den paa Jaars Mark.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Vi ville gaa ind i hans Bolig, vi ville tilbede for hans Fødders Fodskammel.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Herre! staa op til din Hvile, du og din Magts Ark.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Lad dine Præster klæde sig med Retfærdighed og dine hellige synge med Fryd.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 For David, din Tjeners Skyld, forskyd ikke din Salvedes Ansigt!
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Herren tilsvor David den Sandhed, fra hvilken han ikke vilde vige: „Af dit Livs Frugt vil jeg sætte en Mand paa din Trone.‟
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Dersom dine Børn holde min Pagt og mine Vidnesbyrd, som jeg vil lære dem, da skulle og deres Børn altid sidde paa din Trone.
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Thi Herren har udvalgt Zion, han har begæret sig den til Bolig:
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 „Den er min Hvile altid, her vil jeg bo; thi jeg har begæret den.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Jeg vil velsigne Spisen der, jeg vil mætte de fattige der med Brød.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Og jeg vil klæde dens Præster med Salighed, og dens hellige skulle synge med Fryd.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Der vil jeg lade et Horn opvokse for David; jeg har beredt en Lampe for min Salvede.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Hans Fjender vil jeg klæde i Skam, men paa ham skal hans Krone blomstre.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
