Salme 132
1 Herre! kom David i Hu for alle hans Lidelser,
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 ham, som tilsvor Herren og lovede Jakobs mægtige:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 „Jeg vil ikke gaa ind i mit Hus's Telt, jeg vil ikke opstige paa min Sengs Leje;
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 jeg vil ikke lade mine Øjne sove, eller mine Øjenlaage blunde,
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 førend jeg finder et Sted for Herren, en Bolig for Jakobs mægtige.‟
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Se, vi hørte om den i Efrata; vi fandt den paa Jaars Mark.
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Vi ville gaa ind i hans Bolig, vi ville tilbede for hans Fødders Fodskammel.
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 Herre! staa op til din Hvile, du og din Magts Ark.
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Lad dine Præster klæde sig med Retfærdighed og dine hellige synge med Fryd.
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 For David, din Tjeners Skyld, forskyd ikke din Salvedes Ansigt!
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Herren tilsvor David den Sandhed, fra hvilken han ikke vilde vige: „Af dit Livs Frugt vil jeg sætte en Mand paa din Trone.‟
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Dersom dine Børn holde min Pagt og mine Vidnesbyrd, som jeg vil lære dem, da skulle og deres Børn altid sidde paa din Trone.
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Thi Herren har udvalgt Zion, han har begæret sig den til Bolig:
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 „Den er min Hvile altid, her vil jeg bo; thi jeg har begæret den.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Jeg vil velsigne Spisen der, jeg vil mætte de fattige der med Brød.
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 Og jeg vil klæde dens Præster med Salighed, og dens hellige skulle synge med Fryd.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Der vil jeg lade et Horn opvokse for David; jeg har beredt en Lampe for min Salvede.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Hans Fjender vil jeg klæde i Skam, men paa ham skal hans Krone blomstre.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
