Salme 130

1 Af det dybe raaber jeg til dig, Herre!

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 Herre! hør paa min Røst; lad dine Øren mærke paa mine ydmyge Begæringers Røst.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Dersom du, Herre, vil tage Vare paa Misgerninger, Herre! hvo kan da bestaa?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Men hos dig er Forladelse, paa det du maa frygtes.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Jeg biede efter Herren, min Sjæl biede, og jeg haabede paa hans Ord.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Min Sjæl længes efter Herren mere end Vægtere efter Morgenen, Vægtere efter Morgenen.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Israel! haab paa Herren; thi hos Herren er Miskundhed, og megen Forløsning er hos ham.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Og han skal forløse Israel af alle dets Misgerninger.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!