Salme 129

1 De trængte mig haardt fra min Ungdom af — saa sige Israel! —

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 de trængte mig haardt fra min Ungdom af; dog kunde de ikke overvælde mig.

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 Plovmændene pløjede paa min Ryg, de droge deres Furer lange.

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 Herren er retfærdig, han overhuggede de ugudeliges Reb.

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 De skulle beskæmmes og vige tilbage, alle de, som hade Zion.

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 De skulle blive som Græs paa Tagene, som tørres, førend nogen oprykker det;

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 af hvilket Høstmanden ikke fylder sin Haand, ej heller den, som binder Neg, sin Arm.

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 Og de, som gaa forbi, sige ikke: Herrens Velsignelse være over eder! Vi velsigne eder i Herrens Navn.

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!