Salme 122

1 Jeg glædede mig ved dem, som sagde til mig: Vi ville gaa til Herrens Hus.

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Vore Fødder stode i dine Porte, Jerusalem!

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, du, som er bygget op som en Stad, der er tæt sammenbygget,

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 hvorhen Stammerne droge op, Herrens Stammer efter Israels Lov, for at prise Herrens Navn.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Thi der var Stole satte til Dom, Stole for Davids Hus.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Beder om Jerusalems Fred; Ro finde de, som elske dig.

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Der være Fred paa din Mur, Ro i dine Paladser!

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 For mine Brødres og mine Venners Skyld vil jeg sige: Fred være i dig!

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 For Herrens vor Guds Hus's Skyld vil jeg søge dit Bedste.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!