< Salme 120 >

1 Jeg raabte til Herren i min Nød, og han bønhørte mig.
Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2 Herre! fri min Sjæl fra Løgnens Læbe, fra en svigefuld Tunge.
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3 Hvad giver han dig, og hvad giver han dig ydermere, du svigefulde Tunge?
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4 Den vældiges skærpede Pile med Gløder af Enebærtræ!
Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
5 Ve mig! thi jeg har været som fremmed iblandt Mesek, jeg har boet ved Kedars Telte.
Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
6 Min Sjæl har længe nok boet hos dem, som hade Fred.
Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
7 Jeg er fredsommelig; men naar jeg taler, da ere disse færdige til Krig.
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

< Salme 120 >