Salme 120

1 Jeg raabte til Herren i min Nød, og han bønhørte mig.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Herre! fri min Sjæl fra Løgnens Læbe, fra en svigefuld Tunge.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Hvad giver han dig, og hvad giver han dig ydermere, du svigefulde Tunge?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Den vældiges skærpede Pile med Gløder af Enebærtræ!

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Ve mig! thi jeg har været som fremmed iblandt Mesek, jeg har boet ved Kedars Telte.

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Min Sjæl har længe nok boet hos dem, som hade Fred.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Jeg er fredsommelig; men naar jeg taler, da ere disse færdige til Krig.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.