< Salme 12 >
1 Til Sangmesteren; til Skeminith; en Psalme af David.
A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!
2 Frels, Herre! thi de fromme ere borte; thi de trofaste ere blevne faa iblandt Menneskens Børn.
Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.
3 De tale Løgn, hver med sin Næste; med smigrende Læber, snart af et, snart af et andet Hjerte tale de.
Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;
4 Herren udrydde alle smigrende Læber, den Tunge, som taler store Ord,
kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?
5 dem, som sige: Ved vor Tunge skulle vi faa Overhaand, vore Læber ere med os; hvo er vor Herre?
Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.
6 For de elendiges Ødelæggelses Skyld, for de fattiges Jamren vil jeg nu staa op, siger Herren; jeg vil sætte en Frelse for den, som han fnyser ad.
Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.
7 Herrens Ord ere rene Ord, ligesom Sølv, der er smeltet i en Ovn af Jord, lutret syv Gange.
Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.
8 Du, Herre! du vil bevare dem; du vil vogte os imod denne Slægt evindelig. De ugudelige færdes trindt omkring, naar Skarn ophøjes iblandt Menneskens Børn.
Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.