Salme 119
1 Salige ere de fuldkomne i Vandel, de, som vandre i Herrens Lov.
Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Salige ere de, som bevare hans Vidnesbyrd, de, som søge ham af ganske Hjerte;
Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3 og de, som ikke øve Uretfærdighed, men vandre paa hans Veje.
És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4 Du har givet dine Bud, for at de nøje skulle holdes.
Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5 Gid mine Veje maatte stadfæstes, at jeg kan holde dine Skikke;
Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6 da skal jeg ikke beskæmmes, naar jeg ser hen til alle dine Bud.
Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Jeg vil prise dig af et oprigtigt Hjerte, naar jeg lærer din Retfærdigheds Domme at kende.
Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 Jeg vil holde dine Skikke, forlad mig ikke aldeles.
A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Hvormed skal en ung holde sin Sti ren? Derved at han holder sig efter dit Ord.
Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Jeg søgte dig af mit ganske Hjerte, lad mig ikke fare vild fra dine Bud!
Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Jeg gemte dit Ord i mit Hjerte, paa det jeg ikke skulde synde imod dig.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Lovet være du, Herre! lær mig dine Skikke.
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Jeg forkyndte med mine Læber alle din Munds retfærdige Domme.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Jeg glædede mig ved dine Vidnesbyrds Vej som over alle Skatte.
Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 Jeg vil grunde paa dine Befalinger og se til dine Stier.
A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Jeg finder min Lyst i dine Skikke, jeg vir ikke glemme dit Ord.
Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17 Gør vel imod din Tjener, at jeg maa leve, og jeg vil holde dit Ord.
Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Aabn mine Øjne, at jeg maa se de underfulde Ting i din Lov.
Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jeg er fremmed paa Jorden, skjul ikke dine Bud for mig!
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20 Min Sjæl er knust, saa at jeg længes efter dine Domme alle Tider.
Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Du skældte paa de hovmodige, de bleve forbandede, de, som fore vild fra dine Bud.
Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Vælt Forhaanelse og Foragt fra mig; thi jeg har bevaret dine Vidnesbyrd.
Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23 Endog Fyrster have sat sig ned og holdt Raad imod mig; men din Tjener grunder paa dine Skikke.
Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24 Jeg finder min Lyst i dine Vidnesbyrd, de ere mit Raads Mænd.
A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25 Min Sjæl hænger ved Støvet; hold mig i Live efter dit Ord!
Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Jeg opregnede mine Veje, og du bønhørte mig; lær mig dine Skikke!
Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Lad mig forstaa dine Befalingers Vej, og jeg vil grunde paa dine underfulde Gerninger.
Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Min Sjæl svinder hen af Bedrøvelse; oprejs mig efter dit Ord!
Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 Vend Løgnens Vej fra mig, og skænk mig Naade i din Lov!
A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Jeg udvalgte Trofastheds Vej; jeg satte dine Domme for mig.
Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31 Jeg hang ved dine Vidnesbyrd; Herre! lad mig ikke beskæmmes.
Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 Jeg vil løbe dine Buds Vej; thi du giver mit Hjerte at aande frit.
A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Lær mig, Herre! dine Skikkes Vej, og jeg vil bevare den indtil Enden.
Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34 Undervis mig, at jeg maa bevare din Lov og holde den af ganske Hjerte.
Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35 Led mig frem ad dine Buds Sti; thi til den har jeg Lyst;
Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Bøj mit Hjerte til dine Vidnesbyrd og ikke til ulovlig Vinding.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Bortvend mine Øjne, at de ikke se til Forfængelighed; hold mig i Live paa din Vej!
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Opfyld for din Tjener dit Ord, som er knyttet til Frygt for dig.
Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Bortvend min Forsmædelse, som jeg frygtede for; thi dine Domme ere gode.
Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Se, jeg har Længsel efter dine Befalinger; hold mig i Live ved din Retfærdighed!
Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 Lad din Miskundhed, o Herre! komme over mig, din Frelse, efter dit Ord.
És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Og jeg vil svare den, som forhaaner mig, et Ord; thi jeg har sat min Lid til dit Ord.
Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 Og tag ikke Sandheds Ord aldeles fra min Mund; thi jeg har ventet paa dine Domme.
És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 Og jeg vil stedse holde din Lov, evindelig og altid.
És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 Og lad mig vandre i det fri; thi jeg har søgt dine Befalinger.
És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 Og jeg vil tale om dine Vidnesbyrd for Konger og skal ikke beskæmmes.
És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 Og jeg vil søge min Lyst i dine Bud, hvilke jeg elsker.
És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 Og jeg vil opløfte mine Hænder til dine Bud, hvilke jeg elsker, og grunde paa dine Skikke.
És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49 Kom Ordet til din Tjener i Hu, efterdi du lod mig haabe.
Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Dette er min Trøst i min Elendighed; thi dit Ord har holdt mig i Live.
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 De hovmodige have spottet mig saa saare, jeg bøjede ikke af fra din Lov.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52 Herre! dine Domme af Evighed kom jeg i Hu og blev trøstet.
Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53 Der betog mig en heftig Harme over de ugudelige, som forlade din Lov.
Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Dine Bud have været mine Sange i min Udlændigheds Hus.
Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Om Natten kom jeg dit Navn i Hu, o Herre! og holdt din Lov.
Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Dette skete mig; thi dine Befalinger har jeg holdt.
Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57 Jeg sagde: Herren er min Del, jeg vil holde dine Ord.
Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Jeg bad ydmygt for dit Ansigt af ganske Hjerte: Vær mig naadig efter dit Ord!
Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Jeg betænkte mine Veje, og jeg vil vende mine Fødder tilbage til dine Vidnesbyrd.
Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Jeg hastede og tøvede ikke med at holde dine Bud.
Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 De ugudeliges Garn omspændte mig; din Lov glemte jeg ikke.
Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62 Midt om Natten staar jeg op, at prise dig for din Retfærdigheds Domme.
Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Jeg har Samkvem med alle dem, som frygte dig, og med dem, som holde dine Befalinger.
Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 Jorden er fuld af din Miskundhed, Herre! lær mig dine Skikke.
A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Du gjorde vel imod din Tjener, Herre! efter dit Ord.
Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Lær mig at faa god Sans og Forstand; thi jeg tror paa dine Bud.
Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Før jeg blev ydmyget, for jeg vild, men nu holder jeg dit Ord.
Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Du er god og gør godt; lær mig dine Skikke!
Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 De hovmodige have opspundet Løgn imod mig; men jeg vil holde dine Befalinger af ganske Hjerte.
A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70 Deres Hjerte er følesløst som Fedt; men jeg forlyster mig ved din Lov.
Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Det var mig godt, at jeg blev ydmyget, at jeg kunde lære dine Skikke.
Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 Din Munds Lov er mig bedre end tusinde Stykker Guld og Sølv.
A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 Dine Hænder have skabt mig og beredt mig; giv mig Forstand, at jeg kan lære at kende dine Bud.
A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 De, som frygte dig, skulle se mig og glæde sig; thi jeg haaber paa dit Ord.
A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Herre! jeg ved, at dine Domme ere Retfærdighed, og at du af Trofasthed ydmygede mig.
Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Lad dog din Miskundhed være mig til Trøst efter dit Ord til din Tjener.
Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Lad din Barmhjertighed komme over mig, at jeg maa leve; thi din Lov er min Lyst.
Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Lad de hovmodige beskæmmes, thi uden Skel have de forurettet mig; men jeg vil grunde paa dine Befalinger.
Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79 Lad dem vende tilbage til mig, som frygte dig, og som kende dine Vidnesbyrd.
Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Lad mit Hjerte være fuldkomment efter dine Skikke, at jeg ikke skal beskæmmes.
Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Min Sjæl forsmægter af Længsel efter din Frelse; jeg haaber paa dit Ord.
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 Mine Øjne forsmægtede af Længsel efter dit Ord, idet jeg sagde: Naar vil du trøste mig?
A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Thi jeg var ligesom en Læderflaske i Røg; dine Skikke glemte jeg ikke.
Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84 Hvor mange ere vel din Tjeners Dage? naar vil du holde Dom over dem, som forfølge mig?
Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85 De hovmodige grove Grave for mig, og de skikke sig ikke efter din Lov.
Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86 Alle dine Bud ere Trofasthed; uden Grund forfølger man mig; hjælp mig!
Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 De havde paa et lidet nær ødelagt mig i Landet; men jeg forlod ikke dine Befalinger.
Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 Hold mig i Live efter din Miskundhed, saa vil jeg bevare din Munds Vidnesbyrd.
A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Herre! dit Ord bestaar evindelig i Himlene.
Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Din Trofasthed varer fra Slægt til Slægt; du befæstede Jorden, og den stod fast.
Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91 De bestaa endnu denne Dag efter dine Domme; thi de ere alle dine Tjenere.
A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Dersom ikke din Lov havde været min Lyst, da var jeg omkommen udi min Elendighed.
Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Jeg skal i Evighed ikke forglemme dine Befalinger; thi ved dem holdt du mig i Live.
Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Din er jeg; frels mig; thi jeg søger efter dine Befalinger.
Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 De ugudelige biede paa mig for at lægge mig øde; jeg vil give Agt paa dine Vidnesbyrd.
Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Jeg har set Ende paa al Fuldkommenhed; men dit Bud strækker sig saare vidt.
Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Hvor kær har jeg din Lov! den er min Tanke den ganske Dag.
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Dine Bud gøre mig visere end mine Fjender; thi de ere for mig evindelig.
Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Jeg blev klogere end alle mine Lærere; thi dine Vidnesbyrd ere min Tanke.
Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Jeg er bleven forstandigere end de gamle; thi jeg har bevaret dine Befalinger.
Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Jeg holdt mine Fødder tilbage fra al Ondskabens Sti, at jeg kunde holde dit Ord.
Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Jeg afveg ikke fra dine Domme; thi du har lært mig det.
Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103 Hvor vare dine Ord søde for min Gane, mere end Honning for min Mund.
Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104 Jeg er bleven forstandig af dine Befalinger; derfor hader jeg al Løgnens Sti.
A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Dit Ord er en Lygte for min Fod og et Lys paa min Sti.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Jeg har svoret og holdt det, at jeg vilde bevare din Retfærdigheds Domme.
Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Jeg er saare plaget; Herre! hold mig i Live efter dit Ord.
Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Lad min Munds frivillige Ofre behage dig, Herre! og lær mig dine Domme.
Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Jeg gaar altid med Livet i Hænderne; dog har jeg ikke glemt din Lov.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110 De ugudelige lagde Snarer for mig; dog for jeg ikke vild fra dine Befalinger.
Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 Jeg fik dine Vidnesbyrd til Arv evindelig; thi de ere mit Hjertes Glæde.
A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Jeg bøjede mit Hjerte til at gøre efter dine Skikke evindelig indtil Enden.
Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113 De tvesindede hader jeg; men din Lov elsker jeg.
Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Du er mit Skjul og mit Skjold; jeg haaber paa dit Ord.
Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Viger fra mig, I onde! og jeg vil bevare min Guds Bud.
Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Ophold mig efter dit Ord, at jeg maa leve, og lad mig ikke blive til Skamme med mit Haab!
Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Styrk mig, at jeg maa blive frelst, og jeg vil altid se hen til dine Skikke.
Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Du forkaster alle dem, som fare vild fra dine Skikke; thi deres Svig er Løgn.
Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119 Du lod alle de ugudelige paa Jorden svinde bort som Skum; derfor elsker jeg dine Vidnesbyrd.
Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Af Frygt for dig gyste min Krop, og jeg frygtede for dine Domme.
Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121 Jeg gjorde Ret og Retfærdighed; du vil ikke overgive mig til dem, som gøre mig Vold!
Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Vær Borgen for din Tjener, ham til Bedste; lad de hovmodige ikke gøre mig Vold.
Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Mine Øjne forsmægte af Længsel efter din Frelse og efter din Retfærdigheds Ord.
Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Gør med din Tjener efter din Miskundhed, og lær mig dine Skikke!
Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Jeg er din Tjener; undervis mig, at jeg maa kende dine Vidnesbyrd.
Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Det er Tid, at Herren gør noget; de have brudt din Lov.
Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Derfor elsker jeg dine Bud mere end Guld og mere end fint Guld.
Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Derfor holder jeg alle dine Befalinger om alle Ting for at være rette; jeg hader al Løgnens Vej.
Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129 Dine Vidnesbyrd ere underfulde; derfor bevarer min Sjæl dem.
Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130 Dine Ords Aabenbaring spreder Lys og gør de enfoldige forstandige.
A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131 Jeg oplod min Mund og higede; thi jeg havde Længsel efter dine Bud.
Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Vend dig til mig, og vær mig naadig efter din Vis imod dem, der elske dit Navn.
Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133 Befæst mine Trin ved dit Ord, og lad ingen Uret herske over mig!
Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Udløs mig af Menneskers Vold, saa vil jeg holde dine Befalinger.
Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135 Lad dit Ansigt lyse over din Tjener, og lær mig dine Skikke!
A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Der nedflød Vandstrømme af mine Øjne, fordi man ikke holdt din Lov.
Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Du er retfærdig, Herre! og dine Domme ere retvise.
Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 Du har sat dine Vidnesbyrd som Retfærdighed og Trofasthed overmaade.
A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Min Nidkærhed har lagt mig øde; thi mine Modstandere have glemt dine Ord.
Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140 Dit Ord er saare lutret, og din Tjener elsker det.
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Jeg er liden og foragtet; men jeg glemmer ikke dine Befalinger.
Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142 Din Retfærdighed er Ret evindelig, og din Lov er Sandhed.
A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Angest og Trængsel ramte mig; dine Bud ere min Lyst.
Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144 Dine Vidnesbyrd ere Ret evindelig; undervis mig, saa lever jeg.
A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Jeg har raabt af ganske Hjerte; bønhør mig, Herre! jeg vil bevare dine Skikke.
Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Jeg har raabt til dig; frels mig, og jeg vil holde fast ved dine Vidnesbyrd.
Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147 Jeg kom aarle i Daggry og raabte; jeg har haabet paa dit Ord.
Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Mine Øjne vare vaagne før Nattevagterne for at grunde paa dit Ord.
Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149 Hør min Røst efter din Miskundhed; Herre! hold mig i Live efter dine Domme;
Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 De nærmede sig, som jage efter Skændselsgerninger; de vare langt borte fra din Lov.
Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151 Nær er du, o Herre! og alle dine Bud ere Sandhed.
Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Jeg har forlængst hentet Kundskab af dine Vidnesbyrd; thi du har grundfæstet dem evindelig.
Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Se min Elendighed, og udfri mig; thi din Lov har jeg ikke glemt.
Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154 Udfør min Sag, og genløs mig; hold mig i Live efter dit Ord.
Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Frelsen er fjern fra de ugudelige; thi de søge ikke dine Skikke.
Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156 Stor er din Barmhjertighed, o Herre! hold mig i Live efter dine Domme!
Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Mine Forfølgere og Modstandere ere mange; jeg har ikke bøjet mig fra dine Vidnesbyrd.
Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Jeg har set de troløse og væmmedes ved dem; thi de holde ikke dit Ord.
Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Se, hvor jeg har elsket dine Befalinger; Herre! hold mig i Live efter din Miskundhed.
Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 Summen af dit Ord er Sandhed, og evig er al din Retfærdigheds Dom.
A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 Fyrster forfulgte mig uden Aarsag, men mit Hjerte frygtede for dit Ord.
A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162 Jeg glæder mig over dit Ord som den, der finder et stort Bytte.
Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 Jeg hader Løgn og har Vederstyggelighed dertil; din Lov elsker jeg.
A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Jeg lovede dig syv Gange om Dagen for din Retfærdigheds Dommes Skyld.
Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 Der er stor Fred for dem, som elske din Lov, og der er ikke Anstød for dem.
A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Jeg ventede paa din Frelse, Herre! og jeg udførte dine Bud.
Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Min Sjæl holdt dine Vidnesbyrd, og jeg elskede dem saare.
Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Jeg holdt dine Befalinger og dine Vidnesbyrd; thi alle mine Veje ere aabenbare for dig.
Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169 Lad mit Raab komme nær for dit Ansigt, Herre! og undervis mig efter dit Ord!
Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Lad min ydmyge Begæring komme for dit Ansigt; fri mig efter dit Ord!
Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Mine Læber skulle udgyde Lovsang; thi du lærer mig dine Skikke.
Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Min Tunge skal genlyde af dit Ord; thi alle dine Bud ere Retfærdighed.
Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Lad din Haand være mig til Hjælp; thi jeg har udvalgt dine Befalinger.
Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Jeg har Længsel efter din Frelse, Herre! og din Lov er min Lyst.
Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175 Maatte min Sjæl dog leve og love dig, og dine Domme hjælpe mig!
Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Jeg har faret vild; opsøg din Tjener som det fortabte Faar; thi dine Bud har jeg ikke glemt.
Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
