Salme 119
1 Salige ere de fuldkomne i Vandel, de, som vandre i Herrens Lov.
Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Salige ere de, som bevare hans Vidnesbyrd, de, som søge ham af ganske Hjerte;
Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 og de, som ikke øve Uretfærdighed, men vandre paa hans Veje.
nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Du har givet dine Bud, for at de nøje skulle holdes.
Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 Gid mine Veje maatte stadfæstes, at jeg kan holde dine Skikke;
Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 da skal jeg ikke beskæmmes, naar jeg ser hen til alle dine Bud.
Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Jeg vil prise dig af et oprigtigt Hjerte, naar jeg lærer din Retfærdigheds Domme at kende.
Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Jeg vil holde dine Skikke, forlad mig ikke aldeles.
Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 Hvormed skal en ung holde sin Sti ren? Derved at han holder sig efter dit Ord.
Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 Jeg søgte dig af mit ganske Hjerte, lad mig ikke fare vild fra dine Bud!
Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 Jeg gemte dit Ord i mit Hjerte, paa det jeg ikke skulde synde imod dig.
Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Lovet være du, Herre! lær mig dine Skikke.
Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 Jeg forkyndte med mine Læber alle din Munds retfærdige Domme.
Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 Jeg glædede mig ved dine Vidnesbyrds Vej som over alle Skatte.
Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 Jeg vil grunde paa dine Befalinger og se til dine Stier.
Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 Jeg finder min Lyst i dine Skikke, jeg vir ikke glemme dit Ord.
Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Gør vel imod din Tjener, at jeg maa leve, og jeg vil holde dit Ord.
Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Aabn mine Øjne, at jeg maa se de underfulde Ting i din Lov.
Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Jeg er fremmed paa Jorden, skjul ikke dine Bud for mig!
Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Min Sjæl er knust, saa at jeg længes efter dine Domme alle Tider.
Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Du skældte paa de hovmodige, de bleve forbandede, de, som fore vild fra dine Bud.
Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Vælt Forhaanelse og Foragt fra mig; thi jeg har bevaret dine Vidnesbyrd.
Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Endog Fyrster have sat sig ned og holdt Raad imod mig; men din Tjener grunder paa dine Skikke.
Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Jeg finder min Lyst i dine Vidnesbyrd, de ere mit Raads Mænd.
Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 Min Sjæl hænger ved Støvet; hold mig i Live efter dit Ord!
A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Jeg opregnede mine Veje, og du bønhørte mig; lær mig dine Skikke!
Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 Lad mig forstaa dine Befalingers Vej, og jeg vil grunde paa dine underfulde Gerninger.
Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Min Sjæl svinder hen af Bedrøvelse; oprejs mig efter dit Ord!
Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Vend Løgnens Vej fra mig, og skænk mig Naade i din Lov!
Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Jeg udvalgte Trofastheds Vej; jeg satte dine Domme for mig.
Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Jeg hang ved dine Vidnesbyrd; Herre! lad mig ikke beskæmmes.
Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 Jeg vil løbe dine Buds Vej; thi du giver mit Hjerte at aande frit.
Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Lær mig, Herre! dine Skikkes Vej, og jeg vil bevare den indtil Enden.
Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Undervis mig, at jeg maa bevare din Lov og holde den af ganske Hjerte.
Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 Led mig frem ad dine Buds Sti; thi til den har jeg Lyst;
Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Bøj mit Hjerte til dine Vidnesbyrd og ikke til ulovlig Vinding.
Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Bortvend mine Øjne, at de ikke se til Forfængelighed; hold mig i Live paa din Vej!
Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Opfyld for din Tjener dit Ord, som er knyttet til Frygt for dig.
Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Bortvend min Forsmædelse, som jeg frygtede for; thi dine Domme ere gode.
Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Se, jeg har Længsel efter dine Befalinger; hold mig i Live ved din Retfærdighed!
Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 Lad din Miskundhed, o Herre! komme over mig, din Frelse, efter dit Ord.
Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 Og jeg vil svare den, som forhaaner mig, et Ord; thi jeg har sat min Lid til dit Ord.
Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Og tag ikke Sandheds Ord aldeles fra min Mund; thi jeg har ventet paa dine Domme.
Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Og jeg vil stedse holde din Lov, evindelig og altid.
Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 Og lad mig vandre i det fri; thi jeg har søgt dine Befalinger.
Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Og jeg vil tale om dine Vidnesbyrd for Konger og skal ikke beskæmmes.
Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 Og jeg vil søge min Lyst i dine Bud, hvilke jeg elsker.
Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 Og jeg vil opløfte mine Hænder til dine Bud, hvilke jeg elsker, og grunde paa dine Skikke.
s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Kom Ordet til din Tjener i Hu, efterdi du lod mig haabe.
Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Dette er min Trøst i min Elendighed; thi dit Ord har holdt mig i Live.
Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 De hovmodige have spottet mig saa saare, jeg bøjede ikke af fra din Lov.
Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Herre! dine Domme af Evighed kom jeg i Hu og blev trøstet.
Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 Der betog mig en heftig Harme over de ugudelige, som forlade din Lov.
Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Dine Bud have været mine Sange i min Udlændigheds Hus.
Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Om Natten kom jeg dit Navn i Hu, o Herre! og holdt din Lov.
Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Dette skete mig; thi dine Befalinger har jeg holdt.
Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Jeg sagde: Herren er min Del, jeg vil holde dine Ord.
Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Jeg bad ydmygt for dit Ansigt af ganske Hjerte: Vær mig naadig efter dit Ord!
Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Jeg betænkte mine Veje, og jeg vil vende mine Fødder tilbage til dine Vidnesbyrd.
Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Jeg hastede og tøvede ikke med at holde dine Bud.
Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 De ugudeliges Garn omspændte mig; din Lov glemte jeg ikke.
Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Midt om Natten staar jeg op, at prise dig for din Retfærdigheds Domme.
Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Jeg har Samkvem med alle dem, som frygte dig, og med dem, som holde dine Befalinger.
Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Jorden er fuld af din Miskundhed, Herre! lær mig dine Skikke.
Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Du gjorde vel imod din Tjener, Herre! efter dit Ord.
Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Lær mig at faa god Sans og Forstand; thi jeg tror paa dine Bud.
Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Før jeg blev ydmyget, for jeg vild, men nu holder jeg dit Ord.
Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 Du er god og gør godt; lær mig dine Skikke!
Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 De hovmodige have opspundet Løgn imod mig; men jeg vil holde dine Befalinger af ganske Hjerte.
Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Deres Hjerte er følesløst som Fedt; men jeg forlyster mig ved din Lov.
Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Det var mig godt, at jeg blev ydmyget, at jeg kunde lære dine Skikke.
Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Din Munds Lov er mig bedre end tusinde Stykker Guld og Sølv.
Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Dine Hænder have skabt mig og beredt mig; giv mig Forstand, at jeg kan lære at kende dine Bud.
Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 De, som frygte dig, skulle se mig og glæde sig; thi jeg haaber paa dit Ord.
Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 Herre! jeg ved, at dine Domme ere Retfærdighed, og at du af Trofasthed ydmygede mig.
Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 Lad dog din Miskundhed være mig til Trøst efter dit Ord til din Tjener.
Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 Lad din Barmhjertighed komme over mig, at jeg maa leve; thi din Lov er min Lyst.
Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 Lad de hovmodige beskæmmes, thi uden Skel have de forurettet mig; men jeg vil grunde paa dine Befalinger.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 Lad dem vende tilbage til mig, som frygte dig, og som kende dine Vidnesbyrd.
Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 Lad mit Hjerte være fuldkomment efter dine Skikke, at jeg ikke skal beskæmmes.
Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Min Sjæl forsmægter af Længsel efter din Frelse; jeg haaber paa dit Ord.
Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Mine Øjne forsmægtede af Længsel efter dit Ord, idet jeg sagde: Naar vil du trøste mig?
Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 Thi jeg var ligesom en Læderflaske i Røg; dine Skikke glemte jeg ikke.
Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Hvor mange ere vel din Tjeners Dage? naar vil du holde Dom over dem, som forfølge mig?
Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 De hovmodige grove Grave for mig, og de skikke sig ikke efter din Lov.
vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Alle dine Bud ere Trofasthed; uden Grund forfølger man mig; hjælp mig!
Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 De havde paa et lidet nær ødelagt mig i Landet; men jeg forlod ikke dine Befalinger.
Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Hold mig i Live efter din Miskundhed, saa vil jeg bevare din Munds Vidnesbyrd.
Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 Herre! dit Ord bestaar evindelig i Himlene.
Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 Din Trofasthed varer fra Slægt til Slægt; du befæstede Jorden, og den stod fast.
Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 De bestaa endnu denne Dag efter dine Domme; thi de ere alle dine Tjenere.
Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Dersom ikke din Lov havde været min Lyst, da var jeg omkommen udi min Elendighed.
Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 Jeg skal i Evighed ikke forglemme dine Befalinger; thi ved dem holdt du mig i Live.
Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Din er jeg; frels mig; thi jeg søger efter dine Befalinger.
Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 De ugudelige biede paa mig for at lægge mig øde; jeg vil give Agt paa dine Vidnesbyrd.
Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 Jeg har set Ende paa al Fuldkommenhed; men dit Bud strækker sig saare vidt.
Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Hvor kær har jeg din Lov! den er min Tanke den ganske Dag.
Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Dine Bud gøre mig visere end mine Fjender; thi de ere for mig evindelig.
Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Jeg blev klogere end alle mine Lærere; thi dine Vidnesbyrd ere min Tanke.
Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Jeg er bleven forstandigere end de gamle; thi jeg har bevaret dine Befalinger.
Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Jeg holdt mine Fødder tilbage fra al Ondskabens Sti, at jeg kunde holde dit Ord.
Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 Jeg afveg ikke fra dine Domme; thi du har lært mig det.
Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Hvor vare dine Ord søde for min Gane, mere end Honning for min Mund.
Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 Jeg er bleven forstandig af dine Befalinger; derfor hader jeg al Løgnens Sti.
Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Dit Ord er en Lygte for min Fod og et Lys paa min Sti.
Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Jeg har svoret og holdt det, at jeg vilde bevare din Retfærdigheds Domme.
Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Jeg er saare plaget; Herre! hold mig i Live efter dit Ord.
Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 Lad min Munds frivillige Ofre behage dig, Herre! og lær mig dine Domme.
Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Jeg gaar altid med Livet i Hænderne; dog har jeg ikke glemt din Lov.
Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 De ugudelige lagde Snarer for mig; dog for jeg ikke vild fra dine Befalinger.
Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Jeg fik dine Vidnesbyrd til Arv evindelig; thi de ere mit Hjertes Glæde.
Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Jeg bøjede mit Hjerte til at gøre efter dine Skikke evindelig indtil Enden.
Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 De tvesindede hader jeg; men din Lov elsker jeg.
Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Du er mit Skjul og mit Skjold; jeg haaber paa dit Ord.
Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Viger fra mig, I onde! og jeg vil bevare min Guds Bud.
Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Ophold mig efter dit Ord, at jeg maa leve, og lad mig ikke blive til Skamme med mit Haab!
Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Styrk mig, at jeg maa blive frelst, og jeg vil altid se hen til dine Skikke.
Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Du forkaster alle dem, som fare vild fra dine Skikke; thi deres Svig er Løgn.
Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 Du lod alle de ugudelige paa Jorden svinde bort som Skum; derfor elsker jeg dine Vidnesbyrd.
Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Af Frygt for dig gyste min Krop, og jeg frygtede for dine Domme.
Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Jeg gjorde Ret og Retfærdighed; du vil ikke overgive mig til dem, som gøre mig Vold!
Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Vær Borgen for din Tjener, ham til Bedste; lad de hovmodige ikke gøre mig Vold.
Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Mine Øjne forsmægte af Længsel efter din Frelse og efter din Retfærdigheds Ord.
Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Gør med din Tjener efter din Miskundhed, og lær mig dine Skikke!
Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Jeg er din Tjener; undervis mig, at jeg maa kende dine Vidnesbyrd.
Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Det er Tid, at Herren gør noget; de have brudt din Lov.
Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Derfor elsker jeg dine Bud mere end Guld og mere end fint Guld.
Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Derfor holder jeg alle dine Befalinger om alle Ting for at være rette; jeg hader al Løgnens Vej.
Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Dine Vidnesbyrd ere underfulde; derfor bevarer min Sjæl dem.
Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 Dine Ords Aabenbaring spreder Lys og gør de enfoldige forstandige.
Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Jeg oplod min Mund og higede; thi jeg havde Længsel efter dine Bud.
Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Vend dig til mig, og vær mig naadig efter din Vis imod dem, der elske dit Navn.
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Befæst mine Trin ved dit Ord, og lad ingen Uret herske over mig!
Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Udløs mig af Menneskers Vold, saa vil jeg holde dine Befalinger.
Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 Lad dit Ansigt lyse over din Tjener, og lær mig dine Skikke!
Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Der nedflød Vandstrømme af mine Øjne, fordi man ikke holdt din Lov.
Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Du er retfærdig, Herre! og dine Domme ere retvise.
Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Du har sat dine Vidnesbyrd som Retfærdighed og Trofasthed overmaade.
Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Min Nidkærhed har lagt mig øde; thi mine Modstandere have glemt dine Ord.
Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Dit Ord er saare lutret, og din Tjener elsker det.
Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Jeg er liden og foragtet; men jeg glemmer ikke dine Befalinger.
Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Din Retfærdighed er Ret evindelig, og din Lov er Sandhed.
Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Angest og Trængsel ramte mig; dine Bud ere min Lyst.
Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Dine Vidnesbyrd ere Ret evindelig; undervis mig, saa lever jeg.
Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Jeg har raabt af ganske Hjerte; bønhør mig, Herre! jeg vil bevare dine Skikke.
Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Jeg har raabt til dig; frels mig, og jeg vil holde fast ved dine Vidnesbyrd.
Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Jeg kom aarle i Daggry og raabte; jeg har haabet paa dit Ord.
Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Mine Øjne vare vaagne før Nattevagterne for at grunde paa dit Ord.
Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Hør min Røst efter din Miskundhed; Herre! hold mig i Live efter dine Domme;
Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 De nærmede sig, som jage efter Skændselsgerninger; de vare langt borte fra din Lov.
Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Nær er du, o Herre! og alle dine Bud ere Sandhed.
Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 Jeg har forlængst hentet Kundskab af dine Vidnesbyrd; thi du har grundfæstet dem evindelig.
Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Se min Elendighed, og udfri mig; thi din Lov har jeg ikke glemt.
Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Udfør min Sag, og genløs mig; hold mig i Live efter dit Ord.
Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Frelsen er fjern fra de ugudelige; thi de søge ikke dine Skikke.
Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Stor er din Barmhjertighed, o Herre! hold mig i Live efter dine Domme!
Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Mine Forfølgere og Modstandere ere mange; jeg har ikke bøjet mig fra dine Vidnesbyrd.
Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Jeg har set de troløse og væmmedes ved dem; thi de holde ikke dit Ord.
Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Se, hvor jeg har elsket dine Befalinger; Herre! hold mig i Live efter din Miskundhed.
Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Summen af dit Ord er Sandhed, og evig er al din Retfærdigheds Dom.
Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Fyrster forfulgte mig uden Aarsag, men mit Hjerte frygtede for dit Ord.
Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Jeg glæder mig over dit Ord som den, der finder et stort Bytte.
Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Jeg hader Løgn og har Vederstyggelighed dertil; din Lov elsker jeg.
Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Jeg lovede dig syv Gange om Dagen for din Retfærdigheds Dommes Skyld.
Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Der er stor Fred for dem, som elske din Lov, og der er ikke Anstød for dem.
Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Jeg ventede paa din Frelse, Herre! og jeg udførte dine Bud.
Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Min Sjæl holdt dine Vidnesbyrd, og jeg elskede dem saare.
Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Jeg holdt dine Befalinger og dine Vidnesbyrd; thi alle mine Veje ere aabenbare for dig.
Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 Lad mit Raab komme nær for dit Ansigt, Herre! og undervis mig efter dit Ord!
Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 Lad min ydmyge Begæring komme for dit Ansigt; fri mig efter dit Ord!
Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Mine Læber skulle udgyde Lovsang; thi du lærer mig dine Skikke.
Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Min Tunge skal genlyde af dit Ord; thi alle dine Bud ere Retfærdighed.
Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 Lad din Haand være mig til Hjælp; thi jeg har udvalgt dine Befalinger.
Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Jeg har Længsel efter din Frelse, Herre! og din Lov er min Lyst.
Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 Maatte min Sjæl dog leve og love dig, og dine Domme hjælpe mig!
Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Jeg har faret vild; opsøg din Tjener som det fortabte Faar; thi dine Bud har jeg ikke glemt.
Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
