< Salme 116 >
1 Jeg elsker Herren; thi han hører min Røst, mine ydmyge Begæringer.
Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 Thi han har bøjet sit Øre til mig, og hele mit Liv igennem vil jeg paakalde ham.
Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3 Dødens Reb have omspændt mig, og Helvedes Angest har fundet mig; jeg finder Angest og Bedrøvelse. (Sheol )
Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol )
4 Men jeg paakalder Herrens Navn: Kære Herre! udfri min Sjæl!
de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 Herren er naadig og retfærdig, og vor Gud er barmhjertig.
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 Herren bevarer de enfoldige; jeg var ringe, dog frelste han mig.
Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 Min Sjæl! kom tilbage til din Ro; thi Herren har gjort vel imod dig.
Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 Thi du udfriede min Sjæl fra Døden, mit Øje fra Graad, min Fod fra Stød.
Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 Jeg vil vandre for Herrens Ansigt i de levendes Lande.
Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 Jeg troede, derfor talte jeg; jeg var saare plaget.
Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 Jeg sagde, der jeg forfærdedes: Hvert Menneske er en Løgner.
Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 Hvorledes skal jeg betale Herren alle hans Velgerninger imod mig?
Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 Frelsens Kalk vil jeg tage og paakalde Herrens Navn.
Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 Jeg vil betale Herren mine Løfter, og det for alt hans Folks Øjne.
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 Kostbar i Herrens Øjne er hans helliges Død.
Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 Ak, Herre —! thi jeg er din Tjener; jeg er din Tjener, din Tjenestekvindes Søn, du har løst mine Baand.
Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 Dig vil jeg ofre Takoffer og paakalde Herrens Navn.
Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 Jeg vil betale Herren mine Løfter og det for alt hans Folks Øjne,
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 i Herrens Hus's Forgaarde, midt i dig, Jerusalem! Halleluja!
Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!