< Salme 115 >
1 Ikke os, Herre! ikke os, men dit Navn give du Ære for din Miskundhed, for din Sandheds Skyld.
Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
2 Hvorfor skulle Hedningerne sige: Hvor er nu deres Gud?
Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
3 Men vor Gud er i Himlene, han gør alt, hvad ham behager.
Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
4 Deres Billeder ere Sølv og Guld, Menneskehænders Gerning.
Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
5 De have Mund, men kunne ikke tale; de have Øjne, men kunne ikke se.
Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
6 De have Øren, men kunne ikke høre; de have Næse, men kunne ikke lugte.
füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
7 De have Hænder, men kunne ikke føle; de have Fødder, men kunne ikke gaa; de kunne ikke tale med deres Strube.
kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
8 Ligesom de ere, saa vorde de, der gøre dem, hver den, som forlader sig paa dem.
A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
9 Israel! forlad dig paa Herren; han er deres Hjælp og deres Skjold.
Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
10 Arons Hus! forlader eder paa Herren; han er deres Hjælp og deres Skjold.
Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
11 I, som frygte Herren, forlader eder paa Herren; han er deres Hjælp og deres Skjold.
Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
12 Herren kom os i Hu, han skal velsigne, han skal velsigne Israels Hus, han skal velsigne Arons Hus.
Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
13 Han skal velsigne dem, som frygte Herren, de smaa med de store.
megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14 Herren formere eder, eder og eders Børn!
Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
15 Velsignede være I for Herren, som har gjort Himmel og Jord.
Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
16 Himlene ere Herrens Himle, men Jorden gav han Menneskens Børn.
Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
17 De døde love ikke Herren, ej heller nogen af dem, som nedfare til det stille.
Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
18 Men vi, vi ville love Herren fra nu og indtil evig Tid. Halleluja!
R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!