Salme 110

1 Herren sagde til min Herre: Sæt dig ved min højre Haand, indtil jeg lægger dine Fjender til dine Fødders Fodskammel.

Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

2 Herren skal sende din Magts Spir fra Zion; hersk midt iblandt dine Fjender!

A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

3 Dit Folk fremstiller sig frivilligt paa din Vældes Dag; i hellig Prydelse kommer dit unge Mandskab til dig som Dug af Morgenrødens Moderskød.

A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

4 Herren svor, og det skal ikke angre ham: „Du er Præst evindelig efter Melkisedeks Vis.‟

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

5 Herren er ved din højre Haand, han knuser Konger paa sin Vredes Dag.

Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

6 Han dømmer iblandt Hedningerne, han fylder op med Lig, han knuser Hoveder over det vide Land.

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

7 Han drikker af Bækken paa Vejen, derfor løfter han Hovedet højt.

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.