Salme 109
1 Min Lovsangs Gud, ti ikke!
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Thi de have opladt Ugudeligheds Mund og Falskheds Mund imod mig; de have talt imod mig med Løgnens Tunge,
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 og de have omringet mig med hadefulde Ord og stridt imod mig uden Aarsag.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Til Løn for min Kærlighed staa de mig imod, men jeg er stedse i Bøn.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Og de beviste mig ondt for godt, og Had for min Kærlighed.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Sæt en ugudelig over ham og lad en Anklager staa ved hans højre Haand!
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Naar han dømmes, da lad ham gaa ud som skyldig, og lad hans Bøn blive tir Synd!
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Hans Dage vorde faa, en anden annamme hans Embede!
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Hans Børn vorde faderløse og hans Hustru Enke!
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 Og lad hans Børn vanke hid og did og tigge, og lad dem fra deres øde Hjem søge om Føde!
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Lad Aagerkarlen kaste Garn ud efter alt det, han har, og fremmede røve Frugten af hans Arbejde.
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Lad ham ikke finde nogen, som bevarer Miskundhed imod ham, og ingen forbarme sig over hans faderløse!
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Hans Fremtid vorde afskaaren, deres Navn vorde udslettet i andet Led!
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Hans Fædres Misgerning vorde ihukommet hos Herren og hans Moders Synd ikke udslettet!
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 De være Herren altid for Øje, og han udrydde deres Ihukommelse af Jorden;
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 fordi han ikke kom i Hu at gøre Miskundhed, men forfulgte en elendig og en fattig Mand og den, som var bedrøvet i Hjertet, for at dræbe ham.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Han elskede Forbandelse, den kom ogsaa over ham, og han havde ikke Lyst til Velsignelse, og den blev ogsaa langt fra ham.
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Og han iførte sig Forbandelse som sit Klædebon, og den kom ind i ham som Vand og som Olie i hans Ben.
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Den vorde ham som et Klædebon, hvilket han ifører sig, og som et Bælte, hvilket han altid ombinder sig med.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Dette er Lønnen fra Herren til dem, som staa mig imod, og som tale ondt imod min Sjæl!
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Men du, Herre, Herre! gøre vel imod mig for dit Navns Skyld; red mig, fordi din Miskundhed er god.
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Thi jeg er elendig og fattig, og mit Hjerte er saaret inden i mig.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Jeg svinder bort som en Skygge, naar den hælder, jeg bliver jaget bort som en Græshoppe.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Mine Knæ rave af Faste, og mit Kød er magert og har ingen Fedme.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Og jeg maa være deres Spot; de se mig, de ryste med deres Hoved.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Hjælp mig, Herre, min Gud! frels mig efter din Miskundhed,
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 at de maa kende, at dette er din Haand; du, Herre! du har gjort det.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Forbande de, saa velsigner du, de rejse sig, men blive til Skamme, og din Tjener glædes.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Lad mine Modstandere iføres Forsmædelse og klædes med deres Skam som med en Kappe.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Jeg vil takke Herren højlig med min Mund, og jeg vil love ham midt iblandt mange;
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 thi han staar ved den fattiges højre Haand for at frelse ham fra dem, som dømme hans Sjæl.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
