Salme 108
1 En Sang, en Psalme af David.
Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
2 Trøstigt er mit Hjerte, o Gud! jeg vil synge, jeg vil lege paa Harpe, ogsaa min Ære skal juble.
Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
3 Vaagn op, Psalter og Harpe! jeg vil vække Morgenrøden.
Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
4 Jeg vil takke dig, Herre! iblandt Folkene og lege paa Harpe for dig iblandt Folkestammer.
Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
5 Thi din Miskundhed er stor over Himlene og din Sandhed indtil Skyerne.
Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
6 Ophøj dig, Gud! over Himlene, og din Ære være over al Jorden!
Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
7 Paa det dine elskelige maa udfries, saa frels med din højre Haand og bønhør os!
Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
8 Gud har talt i sin Helligdom, jeg vil fryde mig; jeg vil uddele Sikem og opmaale Sukots Dal.
Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
9 Mig hører Gilead til, mig hører Manasse til, og Efraim er mit Hoveds Værn, Juda er min Herskerstav.
Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
10 Moab er mit Vadskefad; jeg vil kaste min Sko til Edom; bryd ud i Jubel over mig, du Filisterland!
Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
11 Hvo vil føre mig tilden faste Stad? hvo har ledet mig til Edom?
Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
12 Mon ikke du, Gud, som har forkastet os? og vil du, Gud, ikke uddrage med vore Hære?
Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
13 Fly os Hjælp af Nød; thi Menneskers Hjælp er Forfængelighed. Ved Gud ville vi vinde Kraft; og han skal nedtræde vore Fjender.
Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.
