Salme 107
1 Priser Herren! thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Det maa de sige, som ere genløste af Herren, de, han har genløst af Modstanderens Haand,
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 og de, som han har samlet hjem fra Landene, fra Øster og fra Vester, fra Norden og fra Havet.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 De fore vild i Ørken, paa en øde Vej, de fandt ingen Stad, som de kunde bo udi;
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 de vare hungrige og tørstige tillige; deres Sjæl vansmægtede i dem.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han friede dem af deres Trængsler.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 Og han førte dem paa den rette Vej, at de gik til en Stad, som de kunde bo udi.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn;
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 thi han har mættet en tørstig Sjæl og har fyldt en hungrig Sjæl med godt.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 De sade i Mørke, og i Dødens Skygge, bundne i Elendighed og Jern;
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 thi de havde været genstridige imod Guds Ord og havde foragtet den Højestes Raad;
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 og han ydmygede deres Hjerter ved Lidelse; de styrtede, og der var ingen Hjælper.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han frelste dem af deres Trængsler.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Han udførte dem af Mørket og Dødens Skygge og sønderrev deres Baand.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn;
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 thi han har sønderbrudt Kobberporte og sønderhugget Jernslaaer.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 De Daarer! de bleve plagede for deres Overtrædelsers Vej og for deres Misgerningers Skyld.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Deres Sjæl fik Vederstyggelighed til al Mad, og de kom nær til Dødens Porte.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han frelste dem af deres Trængsler.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Han sendte sit Ord og helbredede dem og reddede dem fra deres Grave.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 og ofre Takofre og fortælle hans Gerninger med Frydesang.
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 De fore ud paa Havet i Skibe, de udrettede deres Gerning paa de store Vande,
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 de saa Herrens Gerninger og hans Underværker paa Dybet.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 Han bød og lod et Stormvejr rejse sig, og det opløftede dets Bølger.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 De fore op imod Himmelen, de fore ned i Afgrundene, deres Sjæl forsagede under Ulykken.
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 De dreves omkring og ravede som den drukne, og al deres Visdom var udtømt.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, og han udførte dem af deres Trængsler.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Han lod Stormen stille af, og Bølgerne lagde sig.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Da bleve de glade, at disse vare blevne stille; og han førte dem i Havn efter deres Begæring.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for alle hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 og ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham der, hvor de gamle sidde.
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 Han gjorde Floder til en Ørk og Kildegrund til tørre Steder;
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 et frugtbart Land til Saltland for deres Ondskabs Skyld, som boede deri.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Han gjorde Ørken til en vandrig Sø og tørt Land til Kildegrund.
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 Og han lod de hungrige bo der, og de grundede en Stad, som de kunde bo udi.
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Og de besaaede Agre og plantede Vingaarde, og disse bare Frugt til Indtægt.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Og han velsignede dem, og de bleve saare formerede, og han formindskede ikke deres Kvæg.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 Derefter bleve de formindskede og nedbøjede af Trængsel, Ulykke og Bedrøvelse.
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 Han udøser Foragt over Fyrster og lader dem fare vild i den vejløse Ørk.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Men han ophøjede en fattig af Elendighed og satte Slægterne som Hjorde.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 De oprigtige skulle se det og glæde sig; men al Uretfærdighed har lukket sin Mund til.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Hvo er viis, at han bevarer disse Ting og forstaar Herrens Miskundhed!
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
