Salme 105
1 Priser Herren, paakalder hans Navn, kundgører hans Gerninger iblandt Folkene!
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Synger for ham, spiller for ham, taler om alle hans underfulde Gerninger!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Roser eder af hans hellige Navn; deres Hjerte glæder sig, som søge Herren!
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Spørger efter Herren og hans Magt, søger hans Ansigt alle Tider!
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Ihukommer hans underfulde Gerninger, som han har gjort, hans Jærtegn og hans Munds Domme.
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 I, hans Tjener Abrahams Sæd! Jakobs Børn, hans udvalgte!
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Han er Herren vor Gud; hans Domme ere over al Jorden.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Han kommer evindelig sin Pagt i Hu, det Ord, som han har befalet til tusinde Slægter,
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 som han har indgaaet med Abraham, og sin Ed til Isaak,
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 hvilken han opstillede for Jakob til en Skik, for Israel til en evig Pagt
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 sigende: Dig vil jeg give Kanaans Land til eders Arvs Lod;
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 der de vare en liden Hob, faa og fremmede deri;
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 og de vandrede fra Folk til Folk, fra et Rige til et andet Folkefærd.
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Han tillod intet Menneske at gøre dem Vold og revsede Konger for deres Skyld:
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 „Rører ikke mine salvede og gører ikke mine Profeter noget ondt‟.
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Og han kaldte Hunger over Landet, han formindskede alt Brøds Forraad.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Han sendte en Mand forud for dem; til Træl blev Josef solgt.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 De plagede hans Fødder i Stokken; han selv kom i Jern
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 indtil den Tid, da hans Ord traf ind, da Herrens Tale havde lutret ham.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Kongen sendte hen og lod ham løs; han, som herskede over Folkene, gav ham fri.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Han satte ham til Herre over sit Hus og til Hersker over alt sit Gods,
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 at han kunde binde hans Fyrster efter sin Villie og lære hans Ældste Visdom.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Saa kom Israel til Ægypten og Jakob boede som fremmed i Kams Land.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Men sit Folk gjorde han saare frugtbart og mægtigere end dets Modstandere.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Disses Sind omskiftede han, saa at de hadede hans Folk og handlede træskelig imod hans Tjenere.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Han sendte Mose, sin Tjener, Aron, som han havde udvalgt.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 De kundgjorde hans Tegns Ord iblandt dem og hans Undere i Kams Land.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Han sendte Mørke og lod det blive mørkt, og de vare ikke genstridige imod hans Ord.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Han vendte deres Vande om til Blod og dræbte deres Fisk.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Deres Land vrimlede af Frøer lige indtil i deres Kongers Kamre.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 Han talte, saa kom der Utøj, Lus, over hele deres Landemærke.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Han lod deres Regnbyger blive til Hagel, til Ildslue i deres Land.
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 Og han slog deres Vinstokke og deres Figentræer og sønderbrød Træerne inden deres Landemærke.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Han talte, saa kom der Græshopper og Høskrækker, og der var ikke Tal paa dem.
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 Og de aade alle Urter i deres Land, og de aade Frugten paa deres Mark.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Han slog og alt førstefødt i deres Land, Førstegrøden af al deres Kraft.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Men hine førte han ud med Sølv og Guld, og der var ingen skrøbelig iblandt deres Stammer.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Ægypten blev glad, der de droge ud; thi Frygt for dem var falden paa det.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Han udbredte en Sky til Skjul og en Ild til at lyse om Natten.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 De bade, saa lod han Vagtler komme og mættede dem med Himmelbrød.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Han oplod en Klippe, og der flød Vand, det løb igennem de tørre Steder som en Flod.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Thi han kom sit hellige Ord i Hu og sin Tjener Abraham.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 Og han førte sit Folk ud med Glæde, sine udvalgte med Frydeskrig.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 Og han gav dem Hedningernes Lande; og de arvede, hvad Folkene havde haft Møje for,
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 paa det de skulde holde hans Skikke og bevare hans Love. Halleluja!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
