Salme 104
1 Min Sjæl, lov Herren; Herre, min Gud! du er saare stor, du har iført dig Majestæt og Herlighed.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Han ifører sig Lys som et Klædebon, han udbreder Himmelen som et Telt.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Han hvælver sine Sale i Vandene; han gør Skyerne til sin Vogn, han vandrer paa Vejrets Vinger.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Han gør Vindene til sine Engle, gloende Ild til sine Tjenere.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Han grundfæstede Jorden paa dens Grundvold, den skal ikke rokkes i al Evighed.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Du havde skjult den med Havet som med et Klæde, Vandene stode over Bjergene.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 De flyede for din Trusel, de fore hastelig bort for din Tordens Røst.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Bjergene fore op, Dalene fore ned til det Sted, som du grundfæstede for dem.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Du satte en Grænse, hvorover de ikke skulde gaa; de skulde ikke skjule Jorden igen.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Han lader Kilder opvælde i Dalene; de rinde imellem Bjergene.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 De give alle Markens Dyr at drikke, Vildæsler slukke deres Tørst.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Over dem bo Himmelens Fugle; ud fra Grenene lade de deres Røst høre.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Han vander Bjergene fra sine høje Sale; Jorden mættes af dine Gerningers Frugt.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Han lader Græs gro for Kvæget og Urter til Menneskens Tjeneste for at fremføre Brød af Jorden.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 Og Vin glæder et Menneskes Hjerte, hans Ansigt bliver frydefuldt af Olie, og Brød vederkvæger et Menneskes Hjerte.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Herrens Træer mættes af Væde, Libanons Cedre, som han har plantet;
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 der hvor Fuglene bygge Rede; Storkens Bo er paa Fyrretræerne.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 De høje Bjerge ere for Stengederne, Klipperne ere en Tilflugt for Kaninerne.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Han gjorde Maanen til at bestemme Tiderne, Solen ved sin Nedgang.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Du gør Mørke, og der bliver Nat, i den krybe alle Skovens Dyr frem.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 De unge Løver brøle efter Rov og komme for at kræve deres Føde af Gud.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Solen gaar op, saa trække de sig tilbage og lægge sig i deres Huler.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Da gaar Mennesket ud til sin Gerning og til sit Arbejde indtil Aftenen.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Hvor mange ere dine Gerninger, Herre! du gjorde dem alle viselig; Jorden er fuld af dine Ejendomme.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Her er Havet stort og vidt til begge Sider; der er Vrimmel uden Tal, der er Dyr, de smaa med de store.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Der gaa Skibene; der er Leviathan, som du dannede til at lege derudi.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 De vente alle paa dig, at du skal give dem deres Føde i rette Tid.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Giver du dem, da sanke de; oplader du din Haand, da mættes de med godt.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Skjuler du dit Ansigt, da forfærdes de; tager du Aanden tilbage fra dem, da dø de og vende tilbage til deres Støv.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Udsender du din Aand, skabes de, og du fornyer Jordens Skikkelse.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Herrens Ære blive evindelig, Herren glæde sig over sine Gerninger!
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Han ser til Jorden, og den bæver; han rører ved Bjergene, og de ryge.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Jeg vil synge for Herren, medens jeg lever, jeg vil lovsynge min Gud, medens jeg er til.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Maatte min Tale behage ham; jeg vil glædes i Herren.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Maatte dog Syndere udryddes af Jorden, og ugudelige ikke være ydermere! Min Sjæl, lov Herren! Halleluja.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
