Salme 104
1 Min Sjæl, lov Herren; Herre, min Gud! du er saare stor, du har iført dig Majestæt og Herlighed.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Han ifører sig Lys som et Klædebon, han udbreder Himmelen som et Telt.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Han hvælver sine Sale i Vandene; han gør Skyerne til sin Vogn, han vandrer paa Vejrets Vinger.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Han gør Vindene til sine Engle, gloende Ild til sine Tjenere.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Han grundfæstede Jorden paa dens Grundvold, den skal ikke rokkes i al Evighed.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Du havde skjult den med Havet som med et Klæde, Vandene stode over Bjergene.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 De flyede for din Trusel, de fore hastelig bort for din Tordens Røst.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Bjergene fore op, Dalene fore ned til det Sted, som du grundfæstede for dem.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Du satte en Grænse, hvorover de ikke skulde gaa; de skulde ikke skjule Jorden igen.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Han lader Kilder opvælde i Dalene; de rinde imellem Bjergene.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 De give alle Markens Dyr at drikke, Vildæsler slukke deres Tørst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Over dem bo Himmelens Fugle; ud fra Grenene lade de deres Røst høre.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Han vander Bjergene fra sine høje Sale; Jorden mættes af dine Gerningers Frugt.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Han lader Græs gro for Kvæget og Urter til Menneskens Tjeneste for at fremføre Brød af Jorden.
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Og Vin glæder et Menneskes Hjerte, hans Ansigt bliver frydefuldt af Olie, og Brød vederkvæger et Menneskes Hjerte.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Herrens Træer mættes af Væde, Libanons Cedre, som han har plantet;
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 der hvor Fuglene bygge Rede; Storkens Bo er paa Fyrretræerne.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 De høje Bjerge ere for Stengederne, Klipperne ere en Tilflugt for Kaninerne.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Han gjorde Maanen til at bestemme Tiderne, Solen ved sin Nedgang.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Du gør Mørke, og der bliver Nat, i den krybe alle Skovens Dyr frem.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 De unge Løver brøle efter Rov og komme for at kræve deres Føde af Gud.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Solen gaar op, saa trække de sig tilbage og lægge sig i deres Huler.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Da gaar Mennesket ud til sin Gerning og til sit Arbejde indtil Aftenen.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Hvor mange ere dine Gerninger, Herre! du gjorde dem alle viselig; Jorden er fuld af dine Ejendomme.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Her er Havet stort og vidt til begge Sider; der er Vrimmel uden Tal, der er Dyr, de smaa med de store.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Der gaa Skibene; der er Leviathan, som du dannede til at lege derudi.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 De vente alle paa dig, at du skal give dem deres Føde i rette Tid.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Giver du dem, da sanke de; oplader du din Haand, da mættes de med godt.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Skjuler du dit Ansigt, da forfærdes de; tager du Aanden tilbage fra dem, da dø de og vende tilbage til deres Støv.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Udsender du din Aand, skabes de, og du fornyer Jordens Skikkelse.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Herrens Ære blive evindelig, Herren glæde sig over sine Gerninger!
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Han ser til Jorden, og den bæver; han rører ved Bjergene, og de ryge.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Jeg vil synge for Herren, medens jeg lever, jeg vil lovsynge min Gud, medens jeg er til.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Maatte min Tale behage ham; jeg vil glædes i Herren.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Maatte dog Syndere udryddes af Jorden, og ugudelige ikke være ydermere! Min Sjæl, lov Herren! Halleluja.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
