Salme 103
1 Min Sjæl! lov Herren, og alt det, som i mig er, love hans hellige Navn.
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 Min Sjæl! lov Herren og glem ikke alle hans Velgerninger,
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 ham, som forlader dig alle dine Misgerninger; ham, som læger alle dine Sygdomme;
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 ham, som genløser dit Liv fra Graven; ham, som kroner dig med Miskundhed og Barmhjertighed;
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 ham, som mætter din Sjæl med det gode, at du bliver ung igen som Ørnen.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Herren øver Retfærdighed og Ret for alle fortrykte.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Han lod Mose vide sine Veje, Israels Børn sine Gerninger.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 Herren er barmhjertig og naadig, langmodig og af megen Miskundhed.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Han skal ikke bestandig gaa i Rette, ej heller beholde Vrede evindelig.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Han har ikke gjort imod os efter vore Synder og ikke betalt os efter vore Misgerninger.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 Thi saa høj Himmelen er over Jorden, har hans Miskundhed været mægtig over dem, som frygte ham.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 Saa langt som Østen er fra Vesten, har han ladet vore Overtrædelser være langt fra os.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 Ligesom en Fader forbarmer sig over Børn, saa forbarmer Herren sig over dem, som frygte ham.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 Thi han kender vor Skabning, han kommer i Hu, at vi ere Støv.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 Et Menneskes Dage ere som Græs; som et Blomster paa Marken, saa blomstrer han.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 Naar et Vejr farer over det, da er det ikke mere, og dets Sted kender det ikke længere.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 Men Herrens Miskundhed er fra Evighed og indtil Evighed over dem, som frygte ham, og hans Retfærdighed med Børnebørn,
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18 med dem, som holde hans Pagt, og med dem, som komme hans Befalinger i Hu for at gøre derefter.
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 Herren har befæstet sin Trone i Himmelen, og hans Rige behersker alt.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 Lover Herren, I hans Engle! I vældige i Magt, som udrette hans Ord, idet I høre paa hans Ords Røst!
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 Lover Herren, alle hans Hærskarer! I hans Tjenere, som gøre hans Villie!
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 Lover Herren, I hans Gerninger alle til Hobe! i alle hans Herredømmes Steder: Min Sjæl, lov Herren!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
