Salme 103
1 Min Sjæl! lov Herren, og alt det, som i mig er, love hans hellige Navn.
Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2 Min Sjæl! lov Herren og glem ikke alle hans Velgerninger,
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3 ham, som forlader dig alle dine Misgerninger; ham, som læger alle dine Sygdomme;
Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4 ham, som genløser dit Liv fra Graven; ham, som kroner dig med Miskundhed og Barmhjertighed;
ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5 ham, som mætter din Sjæl med det gode, at du bliver ung igen som Ørnen.
ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6 Herren øver Retfærdighed og Ret for alle fortrykte.
Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7 Han lod Mose vide sine Veje, Israels Børn sine Gerninger.
Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8 Herren er barmhjertig og naadig, langmodig og af megen Miskundhed.
irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9 Han skal ikke bestandig gaa i Rette, ej heller beholde Vrede evindelig.
Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10 Han har ikke gjort imod os efter vore Synder og ikke betalt os efter vore Misgerninger.
Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11 Thi saa høj Himmelen er over Jorden, har hans Miskundhed været mægtig over dem, som frygte ham.
Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12 Saa langt som Østen er fra Vesten, har han ladet vore Overtrædelser være langt fra os.
Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13 Ligesom en Fader forbarmer sig over Børn, saa forbarmer Herren sig over dem, som frygte ham.
Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14 Thi han kender vor Skabning, han kommer i Hu, at vi ere Støv.
Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15 Et Menneskes Dage ere som Græs; som et Blomster paa Marken, saa blomstrer han.
Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16 Naar et Vejr farer over det, da er det ikke mere, og dets Sted kender det ikke længere.
mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17 Men Herrens Miskundhed er fra Evighed og indtil Evighed over dem, som frygte ham, og hans Retfærdighed med Børnebørn,
De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18 med dem, som holde hans Pagt, og med dem, som komme hans Befalinger i Hu for at gøre derefter.
azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Herren har befæstet sin Trone i Himmelen, og hans Rige behersker alt.
Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20 Lover Herren, I hans Engle! I vældige i Magt, som udrette hans Ord, idet I høre paa hans Ords Røst!
Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21 Lover Herren, alle hans Hærskarer! I hans Tjenere, som gøre hans Villie!
Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22 Lover Herren, I hans Gerninger alle til Hobe! i alle hans Herredømmes Steder: Min Sjæl, lov Herren!
Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
