Salme 102
1 En elendigs Bøn, naar han forsmægter og udøser sin Klage for Herrens Ansigt.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Herre! hør min Bøn og lad mit Raab komme til dig.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Skjul ikke dit Ansigt for mig paa den Dag, jeg er i Angest; bøj dit Øre til mig; paa den Dag jeg paakalder, skynd dig og bønhør mig!
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Thi mine Dage ere gaaede op i Røg, og mine Ben ere brændte som et Brandsted.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Mit Hjerte er rammet og tørret som en Urt; thi jeg har glemt at æde mit Brød.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Formedelst mine Klageraab hænge mine Ben ved mit Kød.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Jeg er bleven lig en Rørdrum i Ørken; jeg er bleven som en Ugle i det øde.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Jeg vaager og er bleven som en enlig Spurv paa Taget.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Mine Fjender have haanet mig den ganske Dag, de, som rase imod mig, sværge ved mig.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Thi jeg har tæret Aske som Brød og blandet min Drik med Graad
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 for din Vredens og din Fortørnelses Skyld; thi du løftede mig op og kastede mig bort.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Mine Dage are som en Skygge, der hælder, og jeg tørres som en Urt.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Men du, Herre! bliver evindelig, og din Ihukommelse fra Slægt til Slægt.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Du vil gøre dig rede, du vil forbarme dig over Zion; thi det er paa Tide, at du er den naadig; thi den bestemte Tid er kommen.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Thi dine Tjenere hænge med Behag ved dens Stene, og de have Medynk med dens Støv.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Og Hedningerne skulle frygte Herrens Navn, og alle Kongerne paa Jorden din Ære;
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 thi Herren har bygget Zion og har ladet sig se i sin Herlighed.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Han har vendt sit Ansigt til den enliges Bøn og ikke foragtet deres Bøn.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Dette skal skrives for den kommende Slægt; og det Folk, som skabes, skal love Herren.
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Thi han saa ned fra sin Helligdoms Højsæde; Herren saa fra Himmelen til Jorden
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 for at høre den bundnes Jamren, for at løse Dødsens Børn,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 for at de kunde forkynde Herrens Navn i Zion og hans Pris i Jerusalem,
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 naar Folkene samles til Hobe og Rigerne til at tjene Herren.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Han har ydmyget min Kraft paa Vejen, han har forkortet mine Dage.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Jeg siger: Min Gud! tag mig ikke bort midt i mine Dage, dine Aar vare fra Slægt til Slægt.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Du grundfæstede fordum Jorden, og Himlene er dine Hænders Gerning.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 De skulle forgaa; men du bestaar; og de skulle alle blive gamle som et Klædebon; du skal omskifte dem som en Klædning, og de omskiftes.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Men du er den samme, og dine Aar faa ingen Ende. Dine Tjeneres Børn skulle fæste Bo, og deres Sæd skal stadfæstes for dit Ansigt.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
