Ordsprogene 9
1 Visdommen har bygget sit Hus, har udhugget sine syv Piller;
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 hun har slagtet sit Slagtekvæg, blandet sin Vin og dækket sit Bord;
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 hun har udsendt sine Piger, hun kalder fra Toppene af Stadens Høje:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Hvo der er uvidende, den vende sig hid; og til den, som fattes Forstand, siger hun:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Kommer hid, æder af mit Brød, og drikker af Vinen, som jeg har blandet.
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Forlader Uvidenhed, saa skulle I leve, og gaar lige frem paa Forstandens Vej.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Hvo som revser en Spotter, henter sig Spot, og hvo som irettesætter den ugudelige, faar Skændsel til Løn.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Sæt ikke en Spotter i Rette, at han ikke skal hade dig; sæt en viis i Rette, og han skal elske dig.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Giv den vise, og han skal blive visere; undervis den retfærdige, og han skal tage til i Lærdom.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Herrens Frygt er Visdoms Begyndelse, og Kundskab om den Hellige er Forstand.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Thi ved mig skulle dine Dage blive mange, og flere Leveaar skulle vorde dig tillagte.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Dersom du er viis, er du viis til dit eget Gavn; men spotter du, skal du bære det alene.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Daarskaben er en urolig Kvinde, idel Uvidenhed, og kender ikke noget.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 Og hun sidder ved sit Hus's Dør, paa en Stol paa Stadens Høje,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 for at kalde paa dem, som gaa forbi ad Vejen, dem, som vandre ret frem paa deres Stier;
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 hvo der er uvidende, den vende sig hid; og den, som fattes Forstand, ham taler hun til.
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 Stjaalet Vand er sødt, og lønligt Brød er lækkert.
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
