Ordsprogene 8
1 Mon ikke Visdommen raaber, og Forstanden opløfter sin Røst?
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 Paa Toppen af Højene ved Vejen, midt paa Stierne staar den;
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 ved Siden af Portene, ved Udgangen af Staden, ved Indgangen til Portene raaber den:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 Til eder, I Mænd, vil jeg raabe, og min Røst lyde til Menneskens Børn.
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 I uvidende! fatter Vid; og I Daarer! fatter Forstand.
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Hører, thi jeg vil tale fyrstelige Ting og aabne mine Læber med Retvished.
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 Thi min Gane taler Sandhed, og Ugudelighed er en Vederstyggelighed for mine Læber.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 I Retfærdighed ere alle min Munds Ord; der er intet fordrejet eller forvendt i dem.
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 De ere alle rette for den forstandige og ligefremme for dem, som finde Kundskab.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Tager imod min Undervisning og ikke imod Sølv og imod Kundskab fremfor udsøgt Guld.
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 Thi Visdom er bedre end Perler, og alle de Ting, man har Lyst til, kunne ikke lignes ved den.
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Jeg, Visdommen, jeg har taget Bolig i Vidskab og besidder Kundskab om kløgtige Raad.
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Herrens Frygt er at hade ondt; Hoffærdighed og Hovmodighed og Ondskabs Vej og den Mund, som taler forvendte Ting, hader jeg.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 Raad og hvad der har Bestand, hører mig til; jeg er Forstand, mig hører Styrke til.
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Ved mig regere Konger, og ved mig beskikke Fyrster Ret.
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Ved mig herske Herskere og Høvdinger, alle Dommere paa Jorden.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Jeg elsker dem, som elske mig, og de, som søge mig, skulle finde mig.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Rigdom og Ære er hos mig, varigt Gods og Retfærdighed.
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Min Frugt er bedre end Guld og ædelt Malm, og at vinde mig er bedre end udsøgt Sølv.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 Jeg vandrer paa Retfærdigheds Vej, midt paa Rettens Stier,
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 til at lade dem, som elske mig, arve varigt godt og til at fylde deres Forraadskamre.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Herren ejede mig som sin Vejs Begyndelse, forud for sine Gerninger, fra fordums Tid.
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 Fra Evighed er jeg indsat, fra det første af, før Jorden var.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Da Afgrundene endnu ikke vare, er jeg født, da Kilderne, som have meget Vand, ikke vare til.
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 Før Bjergene bleve nedsænkede, før Højene bleve til, er jeg født.
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 Han havde endnu ikke skabt Jorden eller Markerne eller det første af Jordens Støv.
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Der han beredte Himlene, da var jeg der, der han slog en Kreds oven over Afgrunden;
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 der han befæstede Skyerne heroventil, der Afgrundens Kilder fik deres faste Sted;
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 der han satte Havet dets Grænse, at Vandene ikke skulde overtræde hans Befaling, der han lagde Jordens Grundvold:
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 Da var jeg hos ham som Kunstnerinde, og jeg var hans Lyst Dag for Dag, og jeg legede for hans Ansigt alle Tider;
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 jeg legede i Verden paa hans Jord, og min Lyst var hos Menneskens Børn.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Og nu, Børn, hører mig! og salige ere de, som tage Vare paa mine Veje.
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Hører Undervisning og bliver vise, og lader den ikke fare!
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Saligt er det Menneske, som hører mig, saa at han dagligt vaager ved mine Døre og tager Vare paa mine Dørstolper.
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 Thi hvo mig finder, han finder Livet og faar Velbehag hos Herren.
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 Men hvo, som synder imod mig, skader sin Sjæl; alle, som mig hade, elske Døden.
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
