Ordsprogene 7
1 Min Søn! bevar mine Ord, og gem mine Bud hos dig.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Hold mine Bud, saa skal du leve, og min Lov som din Øjesten.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bind dem om dine Fingre, skriv dem paa dit Hjertes Tavle!
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Sig til Visdommen: Du er min Søster, og Forstanden kalde du din Kynding;
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 for at den maa bevare dig fra en fremmed Kvinde, fra en ubekendt, som gør sine Ord glatte.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Thi jeg saa ud af mit Hus's Vindu, igennem mit Gitter;
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 og jeg saa iblandt de uerfarne, jeg blev var iblandt Sønnerne et ungt Menneske, som fattedes Forstand,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 og han gik forbi paa Gaden ved hendes Hjørne og skred frem ad Vejen til hendes Hus,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 i Tusmørket om Aftenen efter Dagen, midt i Natten og Mørket.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Og se, en Kvinde mødte ham i Horesmykke og underfundig i Hjertet,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 støjende og ustyrlig, hendes Fødder kunne ikke blive i hendes Hus.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Stundom er hun ude, stundom paa Gaderne og lurer ved alle Hjørner.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Og hun tog fat paa ham og kyssede ham, hun gjorde sit Ansigt frækt og sagde til ham:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Der paalaa mig Takoffer, i Dag har jeg betalt mine Løfter;
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 derfor er jeg gaaet ud at møde dig, at søge dit Ansigt, og jeg har fundet dig.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Jeg har redet mit Leje med Tæpper, med stribet Tøj af Garn fra Ægypten;
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 jeg har overstænket min Seng med Myrra. Aloe og Kanel;
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 kom, lader os beruse os i Kærlighed indtil Morgenen, lader os forlyste os i Elskov;
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 thi Manden er ikke hjemme, han er faren lang Vej bort;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 han tog Pengeknuden med sig, han kommer hjem til Fuldmaanedagen.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Hun bøjede ham med sin megen Overtalelse, tilskyndte ham med sine smigrende Læber.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Hvo der hastelig gaar efter hende, kommer som Oksen til Slagterbænken og som i Fodlænken, der er til Daarens Tugtelse,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 indtil en Pil sønderskærer hans Lever; ligesom Fuglen skynder sig til Snaren og ved ikke, at det gælder dens Liv.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Saa hører mig nu, I Børn! og agter paa min Munds Ord!
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Lad dit Hjerte ikke vige af til hendes Veje, lad dig ikke forvildes paa hendes Stier;
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 thi mange ere de gennemborede, som hun har fældet, og mangfoldige alle de, hun har ihjelslaget.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
