Ordsprogene 5
1 Min Søn! giv Agt paa min Visdom; bøj dit Øre til min Indsigt;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 at du maa gemme kloge Raad, og at dine Læber maa bevare Kundskab.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Thi med Honning dryppe den fremmede Kvindes Læber, og glattere end Olie er hendes Gane.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Men paa det sidste er hun besk som Malurt, hvas som et tveægget Sværd.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 For at hun ikke skal tænke over Livets Sti, ere hendes Veje ustadige, uden at hun ved det.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Saa hører mig nu, I Børn! og viger ikke fra min Munds Ord.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Lad din Vej være langt fra hende, og nærm dig ikke Døren til hendes Hus,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 at du ikke skal give andre din Ære og en grusom Herre dine Aar;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 at fremmede ikke skulle mættes af din Formue, og alt, hvad du har arbejdet for, komme i anden Mands Hus;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 saa at du skal hyle; paa det sidste, naar dit Kød og dit Huld tæres hen,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 og sige: Hvorledes har jeg dog kunnet hade Undervisning og mit Hjerte kunnet foragte Revselse?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 saa at jeg ikke hørte paa mine Læbers Røst, ej heller bøjede mit Øre til dem, som underviste mig.
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Nær var jeg kommen i al Ulykke midt i Forsamlingen og Menigheden.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drik Vand af din egen Brønd og frisk Vand af din egen Kilde!
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Skulde vel dine Kilder flyde udenfor, dine Vandbække ud paa Gaderne?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Lad dem høre dig til, dig alene, og ikke de fremmede tillige med dig.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Din Kilde være velsignet, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 en elskelig Hind og en yndig Stenged; hendes Barm beruse dig stedse, i hendes Kærlighed sværme du alle Tider.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Hvorfor vil du, min Søn! sværme for en fremmed Kvinde og favne en anden Kvindes Barm?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Thi en Mands Veje ere for Herrens Øjne, og han vejer alle hans Skridt.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Den ugudeliges Misgerninger skulle gribe ham selv, og han skal holdes fast i sin Synds Snorer.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Han skal dø, fordi han ikke vilde lade sig undervise, og han skal tumle om for sin Daarligheds Skyld.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
