Ordsprogene 5
1 Min Søn! giv Agt paa min Visdom; bøj dit Øre til min Indsigt;
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 at du maa gemme kloge Raad, og at dine Læber maa bevare Kundskab.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Thi med Honning dryppe den fremmede Kvindes Læber, og glattere end Olie er hendes Gane.
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Men paa det sidste er hun besk som Malurt, hvas som et tveægget Sværd.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 For at hun ikke skal tænke over Livets Sti, ere hendes Veje ustadige, uden at hun ved det.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Saa hører mig nu, I Børn! og viger ikke fra min Munds Ord.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Lad din Vej være langt fra hende, og nærm dig ikke Døren til hendes Hus,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 at du ikke skal give andre din Ære og en grusom Herre dine Aar;
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 at fremmede ikke skulle mættes af din Formue, og alt, hvad du har arbejdet for, komme i anden Mands Hus;
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 saa at du skal hyle; paa det sidste, naar dit Kød og dit Huld tæres hen,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 og sige: Hvorledes har jeg dog kunnet hade Undervisning og mit Hjerte kunnet foragte Revselse?
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 saa at jeg ikke hørte paa mine Læbers Røst, ej heller bøjede mit Øre til dem, som underviste mig.
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Nær var jeg kommen i al Ulykke midt i Forsamlingen og Menigheden.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drik Vand af din egen Brønd og frisk Vand af din egen Kilde!
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Skulde vel dine Kilder flyde udenfor, dine Vandbække ud paa Gaderne?
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Lad dem høre dig til, dig alene, og ikke de fremmede tillige med dig.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Din Kilde være velsignet, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 en elskelig Hind og en yndig Stenged; hendes Barm beruse dig stedse, i hendes Kærlighed sværme du alle Tider.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Hvorfor vil du, min Søn! sværme for en fremmed Kvinde og favne en anden Kvindes Barm?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Thi en Mands Veje ere for Herrens Øjne, og han vejer alle hans Skridt.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 Den ugudeliges Misgerninger skulle gribe ham selv, og han skal holdes fast i sin Synds Snorer.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Han skal dø, fordi han ikke vilde lade sig undervise, og han skal tumle om for sin Daarligheds Skyld.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
